Krisztus a szívünkben


 
„Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;” 

(Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezet 16-17. vers)


Nagyon furcsa álmom volt az éjjel. Álmomban épp hazaértem egy fárasztó nap után. Ledobtam a cuccaimat, majd a vacsorával és a notebookkal az ölemben lehuppantam a nappaliban a kanapéra, mikor egyszer csak csöngettek. Ki lehet az ilyenkor?

Úgysem találnád ki. Az ajtóban maga az Úr, maga Jézus állt két nagy bőrönddel.

Gondolhatod, hogy meglepődtem. Mert hát persze vártuk, hogy egyszer majd megjelenik, de csak így váratlanul… ha tudtuk volna, hogy jön, akkor kicsit rendbe raktuk volna a lakást, készítettünk volna számára valami különleges vacsorát…

Persze, örömmel behívtuk, leültettük, s miközben próbáltuk eltüntetni a szanaszét hagyott holmikat, azt kérdeztem, hogy mi járatban erre, no és mi az a két bőrönd.

Azt mondta, mától nálunk, mától velünk szeretne lakni.

Épp itt Uram? – hebegtem - Láthatod, ez csak egy egyszerű panellakás. Ugyan van még egy szoba, amit esetleg ki tudnánk Neked alakítani, de hát akkor is… Sokkal szebb, nagyobb és kényelmesebb, Hozzád sokkal méltóbb házak vannak a környéken…

Aztán arra gondoltam, ha Jézus nálunk fog lakni, akkor mindig, mindenhol rendnek kell majd lenni, az íróasztalon, a konyhában, a fürdőszobában. Ha Ő mindig itt lesz, akkor nincs TV, nincs Tour de France, nincs Gyilkos elmék, nincsenek világias youtube videók, zenék… nem is beszélve arról, hogy akkor nincs többet veszekedés, hangos szó, irigység, durvaság…

No, itt ébredtem fel. S őszintén? Szétnézve a lakásban, először örültem, hogy mindez csak álom volt, de aztán erőt vett rajtam a változás utáni vágy és csak annyit mondtam: Uram, bárcsak itt lennél, bárcsak nálunk, bárcsak bennem, bárcsak a szívemben lakoznál! Gyere! Forgasd fel az életem!