Sok bűnt elfedező szeretet
Szeretni nem könnyű dolog. Néha elbagatellizáljuk, és elhitetjük magunkkal, hogy “a szeretet csak egy érzés, vagy jön, vagy nem.” Az igazság azonban nem lehetne távolabb ettől!
Jézus a leghíresebb prédikációjában maga köré gyűjti a hallgatókat, és a hegy oldalában bölcsességet bölcsességre halmoz. (Máté evangéliuma 5) Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Olyanok lehetnek boldogok, akiknek semmi oka nem volna a boldogságra: szelídek, az igazságra éhezők és szomjazók, háborúságot szenvedők. Nem azok a klasszikus boldog emberek. Ugyanazok, akik nem azok a klasszikusan szerető emberek sem. Mert Jézus prédikációjában a szeretetre is kitér: amit eddig szeretetnek gondoltunk, az valójában nem az. (Máté evangéliuma 5:38-48) Az igazságosság — az emberi fajta — az nem szeretet, a kegyelem az. Ez az isteni szeretet. A háborúskodás nem szeretet, a megbocsátás az. Isteni. A jótékonyság az, sőt, az ellenségeink szeretete igazi szeretet, mert a szeretteink szeretete nem igazi próbája a szeretetnek, hiszen az magától értődő, mondhatnánk, hogy kötelesség. Volna.
Úgy szeretni valakit, hogy ő nem szeret engem. Úgy tartani ki mellette, hogy ő nem tart ki mellettem, ez az igazi szeretet próbája. Nem balek módjára, pincsikutyásan, hanem sok bűnt elfedező szeretettel. Erről beszél Péter. Úgy szeretni, hogy azt nem érezzük tehernek. Úgy szeretni, hogy a másik embert nem érezzük koloncnak, és az elkövetett bűneit nem ássuk ki újra meg újra a föld alól is.
A szeretet sok bűnt képes elfedezni. A türelmetlenséget, a haragot, a nemtörődömséget, a feledékenységet, a lekezelő hangnemet, azt, amikor megígérte, de mégsem tette meg. A szeretet képes arra, hogy legközelebb is azért szeresse a másikat, mert ő: ő. Minden hibája és bűne ellenére. Hiszen azokra nem emlékszik. Nem akar emlékezni.
Radikális, isteni szeretet ez, amit nem kell kiérdemelni. Nem kell érte bizonyítani, mert ez csak úgy jön, Istentől. És honnan tudjuk, hogy létezik ilyen szeretet? Hát onnan, hogy még mindig van olyan, aki bennünket is szeret. Pedig legyünk őszinték: ha mi nem mi lennénk, nekünk is nehéz volna szeretnünk saját magunkat.
Na ehhez kell a sok bűnt elfedező szeretet.
