Bocsáss meg!
"És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket."
Annyiszor kérik, oly sokszor mondják. Sőt még azt is hozzá teszik: Neked is jobb, ha megbocsátasz. Mégis berzenkedik bennünk a lelkünk: miért tegyem? Hiszen ártott nekem, megbántott engem, csalódtam benne! Ezt nem lehet csak úgy elengedni! Az igazságérzetünk követeli, hogy fizessünk a rosszért rosszal.
Mi sokszor a saját, emberi mércénk szerint nézzük az embereket és aszerint is bánunk velük. Hogy viszonyul hozzánk? Szimpatikus vagy nem? Rendes hozzám vagy az ellenkezője? Milyen szerepet játszik az életemben, közel áll hozzám, vagy távolabb? - és még sorolhatnám. Tetteiket is ezek szerint ítéljük meg és ez teljesen érthető is. Urunk mégis azt szeretné, ha az Ő szemével látnánk a dolgokat.
Először is: minden ember bűnös. Mindannyian saját döntésből követünk el helytelen dolgokat, ebben hasonlítunk. Ugyanakkor a körülményeink és az ebből fakadó indokaink mások lehetnek.
Másodszor: mindannyian szenvedünk helytelen cselekedeteink következménye miatt. Ebben is hasonlítunk, de a következmények különbözőek, így a szenvedésünk is más-más természetű lehet.
Harmadszor: Van, aki megbánja a tettét, van, aki nem. Akik igen, azok általában eljutnak a bocsánatkérésig és a jóvátételig is. Így nekik talán könnyebb egy kicsit megbocsátanunk. Akik viszont nem, ott a megbocsátás is nehezebb a számunkra, hiszen nincs elismerés, nincs jóvátétel sem. Ez utóbbi esetben segítenek nekünk Jézus szavai!
A megbocsátás okának több aspektusa is létezik, de a mai igénk ezekből egyre koncentrál: az imameghallgatás. Bocsáss meg, mert Isten is megbocsátott neked! Ha szeretnéd, hogy Ő meghallgasson téged, akkor ideje elengedni a tartozásokat. Vagyis: nem tudsz úgy jó kapcsolatban lenni Istennel, hogy közben haragot táplálsz a szívedben valaki iránt, még ha jogos is.
Egy történet szerint egy barlangban élő szerzetes imáját megzavarta zörgésével egy kisegér. A pap haragra gerjedt és ádázul halálra üldözte a kis állatot. Végül egy sarokba szorítva az egér megszólalt:
- Miért akarsz engem elpusztítani? - kérdezte.
- Mert nem hagysz engem imádkozni a hatalmas Istenhez! - dörögte az atya.
- Mond csak! - kérte a rágcsáló - Ha a nem tudsz velem együtt lenni, aki olyan kicsi vagyok, akkor hogy tudnál együtt lenni azzal, aki olyan hatalmas, mint az Isten?
Ha Istennel együtt akarunk lenni, akkor először meg kell tanulnunk együtt élni embertársainkkal. Nem lehet kifogás az sem, hogy az Isten Országába rosszak nem kerülnek majd, mert mindenki odakerül, aki hisz és akinek Isten megbocsátott. azok között pedig lehetnek olyanok, akik egymás ellen vétettek, mint például Dávid és az az Uriás, akinek ő a feleségét elvette, őt magát pedig megölette. Hitünk szerint még a kivégzőosztag parancsnoka is ott lesz, aki a keresztre feszítést vezette, hiszen Urunk szenvedését látva végül így szólt: "Ez az ember valóban Isten Fia volt..."
Így hát, ha szeretnénk, hogy jó kapcsolatban legyünk Istennel, ha szeretnénk, hogy meghallgassa imánkat, legyünk készek és nyitottak arra, hogy azoknak is megbocsássunk, akik nem kérik ezt tőlünk!
