Legyen meg a Te akaratod!
„Mert azért
szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki elküldött engem.”
„Legyen meg a Te akaratod!” – Ez a mondat
nemcsak a ’Mi Atyánk’ imádság jól ismert sora, hanem Jézus földi szolgálatának
összefoglalása.
Hiszen, a születése, a názáreti évei, a
keresztsége, a csodái, a gyógyításai, a tanítása, a keresztáldozata, a
feltámadása, mind pontosan akkor, ott és úgy történt, ahogy az Atya akarta, és ahogy
előre megjelentette a próféták által.
„Legyen meg a Te akaratod!” – Ebben a
mondatban ott van egyrészt a mennyei küldetéstudat, amelyből nem lehetett
kizökkenteni. Például, mikor Sátán a pusztában megkísértette „ha valóban Isten
Fia vagy”, és mikor a kenyérszaporítás után földi királyt akartak belőle
csinálni.
Másrészt nemcsak rendelkezett ezzel a küldetéstudattal, hanem pontosan tudta azt is, hogy miért van elhívva. „Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy
amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az
utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem,
hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én
feltámasszam azt az utolsó napon.” (Ján.6:39-40)
„Legyen meg a Te akaratod!” – Mondjuk
sokszor mi is, mikor a szenvedőkért, betegekért, haldoklókért imádkozunk, hogy
minél előbb jöjjön el az az utolsó nap, mikor már nem lesz többé könny,
fájdalom, elmúlás.
„Legyen meg a Te akaratod!” – Mondjuk a
járvány kapcsán, hogy végre teljesedjenek be a próféciák, jöjjön az utolsó hét
csapás, a vasárnaptörvény, az armageddon, az ítélet a gonoszokon.
Aztán rá kell döbbennünk, hogy egész addig
könnyű kimondani - „Legyen meg a Te akaratod!” – amíg a világról úgy általában,
vagy amíg másokról van szó. De hogy én változtassak, hogy máshogy kéne élnem?
Mikor ma úgy imádkozol, „Legyen meg a Te
akaratod!”, gondolj arra, hogy te sem véletlenül születtél erre a földre, te
sem véletlenül vagy itt és határozd el, hogy te sem hagyod elveszni azokat,
akiket rád bízott az Atya!
