Bölcs szívvel
Néhány héttel ezelőtt egy könyvvásárban voltam. Az egyik kötet hátulján a következő mondatokat olvastam: „Amikor Ric Elias repülőgépe zuhanni kezdett a Hudson folyó felett, félelem helyett mély szomorúság lepte meg. ’Elrontottam! Az életemet olyasmivel töltöttem, ami nem számít, azok helyett, akik számítanak!’” Ez a férfi, ott a repülőn megértett valami fontos dolgot, talán mondhatjuk, hogy bölcs szívhez jutott. De nem hiszem, hogy Mózes az ehhez hasonló, gyakran utolsó pillanatokban kapott bölcsességre gondolt, amikor ezt a kérését megfogalmazta.
A bölccsé válás nem megy egyik napról a másikra, még ha az egyes, kritikus események során történő felismerések sokat is lendítenek rajta, sokkal inkább egy folyamat eredménye. Egy régi szombatiskolában azt tanultam, hogy nem az a bölcs, aki nagyon sokat tud, hanem az, aki a helyes tudását helyesen alkalmazza. Ha ez így van, akkor az éppen nyiladozó értelmű gyermektől az idősödő, mindenféle élettapasztalattal rendelkező, nagytudású, széleskörűen művelt emberig mindenki lehet bölcs – a maga szintjén. S ahogy lépésről-lépésre megérti az élet dolgait, szerzi a tapasztalatait, tanul a hibáiból – Mózes szavaival: számba veszi, értékeli a napjait - egyre jobban kiteljesedik a bölcsességben.
Érdemes megállnunk és elgondolkoznunk: hogyan töltöttük a karácsonyi készülődés és az ünnep napjait? Mi töltötte be a gondolatainkat? Mi az, ami az elmúlt hetek tettei közül valóban értékes és maradandó volt, és mi az, ami csak a mának szólt? Az élmények szüntelen kergetése, az élet állandó pörgése, ami így, ünnepek táján még csak fokozódik, nem igazán segíti a bölccsé válást. Ahhoz időnként meg kell állnunk és értékelnünk kell azt, ami történt. Ric Elias is megállt, és rájött, hogy az emberek, akik között él, az emberi kapcsolatok, nem pedig az elvégzett feladatok, a megvalósított célok, a birtokolt tárgyak, az elért teljesítmény számít. Érdemes ezt mélyen bevésni a gondolatainkba, és időnként feleleveníteni, mert sok felesleges erőfeszítéstől, és későbbi lelkiismeretfurdalástól megóvhat minket.
Ha így élünk, gondosan megválogatott erkölcsi értékek szerint, akkor mindennap lehetőségünk van bölcsen élni és bölcsebbé válni, csupán józan emberi megfontolás alapján is. De ha a legjobbat akarjuk „kihozni” az életünkből, akkor az úgy lehet, ha az emberi kapcsolatok mellett, sőt, inkább azok előtt, fontosnak tartjuk, értékeljük, és ápoljuk a kapcsolatunkat Istennel is. Hiszen az értékeink, amik szerint élünk, akkor lesznek igazán a maradandók, ha összhangban vannak az Ő értékrendjével – Mózes is ezért kéri imájában Istent, hogy tanítson úgy számba venni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk –, és emberi lényként is csak Istennel bensőséges kapcsolatban állva tudunk kiteljesedni.
