A betlehemi csillag


„És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.”

Nem tudjuk, hogy kik voltak, hogy mennyien voltak, hogy pontosan honnan jöttek, hogy mivel foglalkoztak, hogy volt-e családjuk.

Viszont, amit tudunk: mikor feltűnt az égen a messiási jel;
- Nem távolról rajongva hallelujáztak, hanem a legközelebb akartak kerülni a Megváltóhoz.
- Nem a szolgáikat küldték, hanem személyesen mentek.
- Nem akkor kapkodtak, hanem már útra készen voltak.
- Nem érdekelte őket, az út hossza, fáradalma, veszélye, örömmel néztek a cél felé.
- Nem azzal törődtek, hogy mások, Heródes és az írástudók, mit mondanak és tesznek, illetve mit nem tesznek, ők örömmel mentek Betlehembe.
- Nem üres kézzel, kéregetve álltak az Isten Fia elé, hanem a legnagyobb királynak kijáró ajándékot és tiszteletet adták Neki.

És igen, azt nem tudjuk, hogy pontosan mi is volt az első adventet jelző csillag (bolygó együttállás, konkrét csillag, angyalsereg). Viszont, azt tudjuk, hogy a második adventet, Jézus visszatérését, milyen jelek előzik meg. (Máté 24; Luk.21; 2Tim.3:1-5)

A kérdés már csak az; hol vannak ma azok a bölcsek, akik nemcsak tudják, nemcsak értik, nemcsak passzívan nézegetik ezeket a jeleket, hanem az Istennek legdrágább ajándékkal, az életükkel, örömmel kelnek útra és szolgálnak, szolgálnak, szolgálnak…