Örömmel
Ők mindig hazavárnak. Sokszor kérdezgetik az édesapjukat, amikor ő vigyáz rájuk, mert én épp valamiért nem vagyok otthon, hogy mikor jövök haza? És a férjemnek valamit mondania kell erre a kis óvodás és a mégkisebb szintjén. Ők még nem értik, mi az, hogy este fél tízkor, vagy három óra múlva, úgyhogy próbálja számukra is felfogható eseményekhez kötni. Miután elaludtatok este, ebédre vagy miután végighallgattuk az egyik Gryllus Vilmos cd-t.
És ők közben nagyon várnak. Néha kicsit sírdogálva, néha a nagy játék hevében alig észrevéve, hogy elszaladt az idő. Néha türelmesen, néha kevésbé. De sosem félnek attól, hogy mi lesz, ha hazajövök. Sőt, izgatottan várják, hogy végre újból odabújhassanak az ölembe, játszhassunk, mesét olvashassunk együtt, vagy csak egyszerűen elaltassam őket. És nevetve, sikítva szaladnak elém, amikor meghallják, hogy csörög a kulcs a zárban.
Ma reggel nézzük úgy Jézus visszajövetelét, ahogy egy gyerek várja azt, akit ő nagyon szeret! Örömmel, őszintén, nyitott szívvel! Várjuk Őt úgy, hogy közben tesszük a dolgunkat, amire elhívott! Engedjük magunkat ebben elmerülni annyira, hogy ne az idő múlását figyeljük unos-untalan!
Ne féljünk Tőle, hisz Jézus a mi Megmentőnk, a Barátunk! Aki azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19:10) Ő az, aki közel hozta hozzánk Istent, aki miatt ma azt mondhatjuk a világ Teremtőjének, hogy „Atyánk!” Aki a saját vérével fizette ki váltságdíjunkat, aki elküldte hozzánk Szentlelkét, hogy igazán megértesse velünk az Ő szavát. Aki nevünkön szólít, és ott áll életünk ajtaja előtt, bebocsátásra várva.
Aki nem részrehajló, nem önkényes elnyomó, hanem minden ismeret birtokában van, és igazságos ítéletet tud hozni. Aki elhívott, hogy legyünk a munkatársai, hogy vigyük tovább, amit itt a Földön megkezdett. Aki azért jön, hogy hazavigyen Isten országába, ahol nem lesz többé halál, fájdalom, csalódás, bűn és gonoszság.
Hát várd Krisztust örömmel, szeretettel, szabadon! Mert érted jön vissza.
