Egy fontos összefüggés
"Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!"
Szerintem elég sok ember érezte már azt a világon, amit annak idején én is: lehetséges, hogy Isten az ellenségem... Hogy miből gondoljuk, gondoltam ezt? Hát azokból a gondokból, bajokból, amik megtörténtek velem. Például egy szerelem rossz lezárása, munka elvesztése, betegség, haláleset, de egy egyszerű veszekedés is felhozhatja bennünk ezt az érzést. Mintha Istennek az lenne a dolga, hogy folyamatosan a tenyerén hordozzon bennünket, lesse kívánságainkat. Gondolkodjon azon, mivel tudna épp örömet szerezni nekünk. Vannak, akik egyenesen Isten létéhez kötik ezt az elvárt gondoskodást: ha Ő létezne, akkor mindez nem történhetne meg velünk... Természetesen tudom, hogy Isten mindenható, mindent tudó, mindent látó és igazságos is és talán épp ezért várnánk el tőle, hogy most azonnal, még a mi napjainkban tegyen rendbe mindent a világban. De a helyzet nem ilyen egyszerű.
Mikeás próféta, akinek a mai igénket köszönhetjük, nem akármilyen korban élt. Valamikor az asszír hódítás előtt kezdte el a munkáját, még az északi országrész pusztulása (Kr.e. 722.) előtt és azután fejezte be. Látta a fenyegető veszélyt, sőt prófétált is róla. Megértette azt is, hogy a rossz bekövetkezte és a nép, és azok vezetőinek erkölcsi állapota között összefüggés található. Az ítélet nem azért vár Izráelre, mert Isten nem figyel rájuk, nem szereti őket, hanem azért, mert mindannyian elfordultak Tőle és gátlástalanokká, önzőkké (stb.) váltak. A tisztesség és a becsület elveszett. Az erkölcsi hanyatlás mélyebb volt annál a népnél, akiknek Isten törvényeit kellett volna megélniük, mint a környező bálványimádó szomszédoknál. Sajnos másokhoz hasonlóan azt gondolták, hogy nem számít, mit tesznek másokkal, nem számít, ha nyomorgatják a szegényeket, az elesetteket. Nem is sejtették, mekkorát tévedtek. Isten számon tartja, hogyan bánunk embertársainkkal. Ez egy igen fontos összefüggés, erkölcsünk, becsületünk és az életünk között.
Nem véletlen hát, hogy Mikeás bizonygatja ma is nekünk, hogy Isten szava csak akkor válik a javunkra, csak akkor segít rajtunk, csak abban az esetben hozza a megkívánt eredményt, ha mi magunk is odaszánjuk magunkat az annak való engedelmességre.
Mikeás próféta, akinek a mai igénket köszönhetjük, nem akármilyen korban élt. Valamikor az asszír hódítás előtt kezdte el a munkáját, még az északi országrész pusztulása (Kr.e. 722.) előtt és azután fejezte be. Látta a fenyegető veszélyt, sőt prófétált is róla. Megértette azt is, hogy a rossz bekövetkezte és a nép, és azok vezetőinek erkölcsi állapota között összefüggés található. Az ítélet nem azért vár Izráelre, mert Isten nem figyel rájuk, nem szereti őket, hanem azért, mert mindannyian elfordultak Tőle és gátlástalanokká, önzőkké (stb.) váltak. A tisztesség és a becsület elveszett. Az erkölcsi hanyatlás mélyebb volt annál a népnél, akiknek Isten törvényeit kellett volna megélniük, mint a környező bálványimádó szomszédoknál. Sajnos másokhoz hasonlóan azt gondolták, hogy nem számít, mit tesznek másokkal, nem számít, ha nyomorgatják a szegényeket, az elesetteket. Nem is sejtették, mekkorát tévedtek. Isten számon tartja, hogyan bánunk embertársainkkal. Ez egy igen fontos összefüggés, erkölcsünk, becsületünk és az életünk között.
Nem véletlen hát, hogy Mikeás bizonygatja ma is nekünk, hogy Isten szava csak akkor válik a javunkra, csak akkor segít rajtunk, csak abban az esetben hozza a megkívánt eredményt, ha mi magunk is odaszánjuk magunkat az annak való engedelmességre.
