Ne botránkoztassunk!

Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban…
Korinthusbeliekhez írt 2. levél 6:3-4

Pál apostol levelének ebben a szakaszában az apostolok szolgálatásól beszél, melyet példaként állít a hívők számára, hogy így éljenek ők is. Az apostolok nem voltak különleges, vagy kiváltságos emberek, csak abban különböztek tőlünk, hogy erre a szolgálatra hívta el őket Isten. Ezért azok az életelvek, melyek szerint ők éltek Isten gyermekeiként, iránymutatóak számunkra, hogy mi is törekedjünk úgy élni.

Ebben a felhívásában Pál azt kéri levele olvasóitól, hogy ahogyan ők, apostolok is törekszenek ezt tenni, mi se okozzunk senkinek megütközést, vagy más szóval megbotránkozást. Mit jelent ez a szó? Mit igyekezzünk kerülni? 

Mindannyian ütköztünk már neki különböző dolgoknak. Ha nekimegyünk valaminek, azt általában nem szándékosan tesszük, ezért nemcsak fájdalommal, hanem meglepetéssel is jár. Kellemetlen meglepetéssel. Kerüljünk mindent, amivel kellemetlen meglepetéseket és fájdalmat okozhatunk másoknak.

Ha az eredeti szó értelmét vizsgáljuk meg, az jelent haragot és botlást is. Pál arra biztat minket, hogy ne tegyünk olyat, ami másokból jogos haragot vált ki, vagy ami azt okozhatja, hogy megbotlanak. És ez akkor, ha Isten gyermekeiként és Krisztus követőiként olvassuk ezeket a sorokat, lelki értelemben vett botlást jelent. Ne tegyünk olyat, ami az embereknek botlást okozhat az Isten felé vezető úton. Ennek sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mintha szó szerint botlanának meg valamiben és esnének el.

Ha valóban Krisztus követőiként élünk, nem könnyű elkerülni, hogy embereknek megütközést okozzunk, mert vannak olyanok, akik nagyon nehezen viselik el, ha valaki kilóg a sorból, és másként, helyesen, erkölcsösen, szelíden él, mert ez emlékezteti őket a saját helytelen dolgaikra. Ők azon is megbotránkoznak, ami Isten szerint jó. Az apostol felhívása arra vonatkozik, hogy szándékosan ne tegyünk helytelen dolgokat, amikkel másokból jogos haragot vagy neheztelést váltunk ki, amikkel kellemetlen meglepetést vagy fájdalmat okozunk, vagy amik embereket akadályozhatnak az Isten felé vezető úton.

Ez, ahogy azt ezt követő felsorolásból látszik, áldozattal, önmegtagadással jár, azzal, hogy az ÉNünket a háttérbe szorítjuk, hogy Krisztus váljék láthatóvá bennünk. Ha e felsorolás szerint törekszünk élni, az másokat segíthet az örökélet felé, és a mi lelki fejlődésünket is segíti. Tehát ne azért kerüljük a rosszat, hogy „ne okozzunk megütközést”, hanem hogy erősítsük a jót!