Meghallgat az Úr

"Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog."

A feleségem a minap órákon keresztül próbálta elérni az egyik bank ügyfélszolgálatát telefonon, mindvégig sikertelenül. Az automata utasította: amennyiben ezzel, vagy azzal kapcsolatban szeretne érdeklődni, nyomja meg az egyes gombot… Az ügy azonban, amivel feleségem felhívta őket, azt igényelte volna, hogy hús-vér ügyintézővel tudjon beszélni, de akármilyen kombinációban nyomogatta a gombokat, minduntalan csak a gép válaszolt. Semmilyen lehetőség nem volt arra, hogy élő emberrel tudjon beszélni. mondhatjuk, hogy meg se hallgatták őt.

Amikor ez az esemény után elolvastam a mai Reggeli Dicséret igéjét, elmosolyodtam. Milyen jó, hogy Isten nem ilyen! Istennél nincsen válaszoló automata, nem kell nyomogatni a gombokat: "amennyiben betegségben szenved és meg kíván gyógyulni, nyomja meg a hatos gombot!” Isten mindig, minden körülmények között meghallgat bennünket. Minden kimondott és elhallgatott imánkat, minden kérésünket, kérdésünket, minden számonkérő gondolatunkat, egyaránt.

Ez még akkor is így van, amikor az ember úgy érzi, az imája csak a plafonig ér el. Ez akkor is úgy van, ha az ember a legmagasabb hullámok között kapálózik.
Így volt ez a Biblia paródia-prófétájával is, Jónással. Jónás története híres, de legfőképp a hal miatt, ami “jó útra terelte” Isten megbízásából. A könyv második fejezete (Jónás próféta könyve 2), amit Babits Mihály olyan szépen átírt, Jónás imája kevés figyelmet kap, holott az is legalább ugyanolyan értékes és különleges.

Jónás az imájában leírja azt, amit nagyon sokszor érzünk mi is: összecsaptak a feje felett a hullámok, és olyan volt, mintha Isten elfordult volna tőle. Mintha nem hallgatta volna meg, nem törődött volna szenvedésével. Szép és megható gondolatok, már-már idegenek Jónás személyiségétől. De a (számomra) legkülönlegesebb fordulat az ima végén jön el. Míg az imájában Jónás végig azért ad hálát, mert meghallgatta és megmentette őt, amikor az élete veszélyben volt, amikor azt hitte, elveszett, teszi ezt múlt időben akkor, amikor még a hal gyomrában van. Hálát ad a szabadulásért, amikor még a jövője kérdőjeles volt.


Valóban megszabadult a süllyedő ninivei hajóról, és megszabadult a vízbefúlástól, de a hal még mindig börtöneként szolgált. Nem számít. Isten meghallgatta, és ez a lényeg. A zsoltáríró is ebben bátorít bennünket ma reggel: Isten meghallgat bennünket, bárhol is vagyunk, bármilyen körülmények között! Meghallgatja a szegényt, a fogságban lévőt is. Így egy dologban biztos lehetsz: meghallgat Téged is! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia