Az én Fiam
A takarítás, rendrakás nem az erősségem. Nagyon szeretnék rendet a lakásban, de sosem jutok a dolgok végére, és sokszor fel is adom a szélmalomharcot. A gyerekeim sem szeretnek rendet rakni. De esténként, amikor a lakáson belül már nem lehet A-ból B-be fájdalom nélkül eljutni (értsd: folyamatosan rálépsz egy-egy nem plüssből készült játékra), akkor az én számból is elhangzik a kérés (vagy parancs), hogy pakolják össze a dolgaikat.
Egyik este többek között elől volt a fa építőkockákat tartalmazó, madzagon húzható kiskocsi, melyre fel van rajzolva mindegyik elem helye, és ha ebben a rendben pakolod fel rá a dolgokat, akkor mindegyik “kocka” felfér rá. Pár perccel az elhangzott kérésem után lelkesen szalad hozzám a Nagy, és mutatja, hogy összepakolta ezt a bizonyos játékot. És minden egyes elemet a megfelelő helyre pakolt benne. Én pedig annyira büszke voltam rá, hogy ennek a szokottnál sokkal lelkesebben adtam hangot. Ő pedig úszott a boldogságban.
Másnap este, mikor ismét elhangzott számból a kérés, hogy pakoljanak össze, lelkesen felugrott, és azt kérdezte: “Mami! Én összepakolom az építőkockákat, és akkor te megint büszke leszel rám?” És az voltam, határtalanul büszke.
Sokféle hangon szólalt már meg a fenti ige a fejemben, miközben olvastam az evangéliumokban Jézus keresztségének feljegyzését. De talán most először hallom úgy ezeket a szavakat, mint egy büszke Apa megnyilvánulását. Egy Apa, aki végtelenül, feltétel nélkül szereti gyermekét, támogatja céljai elérésében, és gyönyörködik Benne.
„Igen, Te vagy az én Fiam! Az én Egyetlenem! A Fiam, akivel nem tudok betelni, akiről nem tudom levenni a szemem. Te vagy az én boldogságom, az én örömöm. Hatalmas feladatra vállalkoztál, de én tudom, hogy sikerülni fog! Szeretem benned azt az odaadást, szeretetet, ahogy a teremtményeink felé fordulsz, hogy nem mondasz le az emberről, és elmész értük a végsőkig.
Boldog vagyok, hogy vállaltuk ezt az utat, bár kemény lesz mindkettőnk számára. Tudom, hogy kiállsz majd minden próbát, és győzni fogsz. Hiszek Benned! És rám mindig számíthatsz, melletted leszek a legnehezebb kísértés idején is. Ott leszek veled, amikor elviselhetetlen fájdalom gyötör, amikor mindenki, akit a barátodnak tartottál, elárul vagy elfut tőled. Én sosem hagylak magadra, akkor sem, amikor már te sem leszel képes érezni a jelenlétemet. Akkor is ott leszek, veled hordozom minden fájdalmadat. Mert Te vagy az én Fiam. Büszke vagyok Rád!”
És a te füledben milyen hangon szólal meg ma reggel az Atya?
