Nem értékelt különleges napok

„(Jézus) Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: 
- Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.”



Négyezer év reménysége vált valóra, amikor Jézus megszületett a Föld nevű, becsapott és lázadó bolygóra. Sokan ismerték az ígéretet, miszerint jön Valaki, Aki végleg a kígyó fejére tapos majd. Mivel az isteni kijelentés nem egy csomagban, hanem korszakról-korszakra, apránként, egy-egy mozzanatot megvilágítva érkezett a közelgő Szabadítóról, ezért a kijelentést ismerők mind mást képzeltek Róla. 
A négyezer év alatt élt Isten népének tagjai közül sokan szerettek volna akkor élni, amikor végre megérkezik a Szabadító. Azt nem tudjuk, hogy a vágyódók milyennek képzelték a Szabadítót és hogy csalódottak lettek volna-e, ha látták volna az Igazit. Valószínűleg igen… A tanítványok 3 és fél évig jártak az Igazi Megváltóval mégis csalódtak a keresztrefeszítéskor – pedig ők nem jövendölésből, hanem Magától Jézustól hallották nyíltan, nem példabeszédben, legalább háromszor, hogy megcsúfolás és halál vár Rá.
Olyan jó lett volna átélni, amikor kettévált a Vörös-tenger, amikor hullott a manna, amikor lehullottak Jerikó falai, amikor Jézus megszaporította a kenyeret és a halakat, amikor feltámasztotta Lázárt, amikor meggyógyította a vakot. Biztosan más lenne az életem, ha mindezeket átélhettem volna – gondolom. Pedig ez sajnos nem igaz így. 
A tanítványok jelen voltak a Jézussal történt események szinte mindegyikén, mégsem változtatta meg az életüket – mindannyian elfutottak a Gecsemáné kertjéből és Jézust egyedül hagyták az ellenségeivel. Vele voltak, amikor csodákat tett, mégsem tudtak még az utolsó vacsora után sem felülkerekedni azon, hogy a kicsinyes kérdésen, hogy ki a nagyobb. Igazából nem gonosz az, aki erről beszélget, csak éppen azt jelzi, hogy nem értékeli azokat a páratlan eseményeket, amelyek az Univerzum történetében csak ott és csak akkor történtek meg. 
A legfontosabb esemény a megváltás történetében nem Jézus második visszajövetele, ami a legmonumentálisabb ugyan, de nem a legnagyobb esemény. A legnagyobb az volt, amikor Jézus emberként megszületett a Földre és meghalt a kereszten. Egyszerűbb a kép: egy jászolban fekvő csecsemő és egy keresztrefeszített férfi képe, ahhoz képest, hogy majd teljes dicsőségében, angyalai seregével megjelenik az ég felhőiben, mégis az előbbiek szólnak a lényegről. Könnyű félretenni, pedig ez a legfontosabb. Sokan szerették volna látni, de sokan, akik látták, nem értékelték. 

Mi azért kezdjük el értékelni a teljes örökkévalóság legfontosabb történetét!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet