Dicsérjétek az Urat!
Zsolt. 147:1
„Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt!” (Zsolt. 22:24) Félni és dicsérni Istent azt jelenti, hogy helyesen ismerjük Őt. Dicsérjétek az Urat, „mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt.106:1); „dicsérjétek, mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk” (Zsolt. 117:2); „dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!” (Zsolt. 150:2); „dicsérjétek, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből” (Jer. 20:13).
Nem annyira ismereteink mennyiségétől, hanem inkább minőségétől függ, hogy igazán és helyesen ismerjük-e az Urat. Amikor meg tud szabadítani minket attól, hogy saját elképzeléseink és kívánságaink alapján alkossunk magunknak képet arról, hogy milyen Ő, amikor alázatra tud hívni minket, mert engedünk neki, és van lehetősége bevilágítani a szívünkbe, és megérintheti a fájdalmas területeinket, ítéletet mondhat a bűneink felett, akkor elfoglalhatja az Őt megillető egyetlen helyet a szívünkben, az Uralkodó helyét. Amikor világos lesz, hogy kicsoda Isten és az Ő szemében – hatalmában, szeretetében és tisztaságában – látjuk meg önmagunkat, akkor az istenfélelem természetes módon fakad fel a szívünkben, és gyönyörködni tudunk az Úrnak félelmében (Ésa. 11:3/a), a dicséret és dicsőítés pedig gyönyörűségünk lesz.
„És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.” (Ésa. 33:6)
Legyen ma időd és csendességed találkozni az élő, teremtő Istennel, aki szeretné, hogy gyönyörűséged lehessen az ő félelmében és dicséretében!
„És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem. És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.” (Jer. 32:40-41)
„Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt!” (Zsolt. 22:24) Félni és dicsérni Istent azt jelenti, hogy helyesen ismerjük Őt. Dicsérjétek az Urat, „mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt.106:1); „dicsérjétek, mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk” (Zsolt. 117:2); „dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!” (Zsolt. 150:2); „dicsérjétek, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből” (Jer. 20:13).
Nem annyira ismereteink mennyiségétől, hanem inkább minőségétől függ, hogy igazán és helyesen ismerjük-e az Urat. Amikor meg tud szabadítani minket attól, hogy saját elképzeléseink és kívánságaink alapján alkossunk magunknak képet arról, hogy milyen Ő, amikor alázatra tud hívni minket, mert engedünk neki, és van lehetősége bevilágítani a szívünkbe, és megérintheti a fájdalmas területeinket, ítéletet mondhat a bűneink felett, akkor elfoglalhatja az Őt megillető egyetlen helyet a szívünkben, az Uralkodó helyét. Amikor világos lesz, hogy kicsoda Isten és az Ő szemében – hatalmában, szeretetében és tisztaságában – látjuk meg önmagunkat, akkor az istenfélelem természetes módon fakad fel a szívünkben, és gyönyörködni tudunk az Úrnak félelmében (Ésa. 11:3/a), a dicséret és dicsőítés pedig gyönyörűségünk lesz.
„És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.” (Ésa. 33:6)
Legyen ma időd és csendességed találkozni az élő, teremtő Istennel, aki szeretné, hogy gyönyörűséged lehessen az ő félelmében és dicséretében!
„És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem. És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.” (Jer. 32:40-41)
