Megbocsátó Isten

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!”

(Mikeás könyve 7.fejezet 18.vers)

Mai igénk olyan időben íródott, mikor sokan nem, vagy félreértették Isten bűnhöz, a bűnösökhöz való viszonyát, igazsággal és irgalommal vegyített megbocsátását.

Egyrészt ott volt egy próféta, Jónás, aki bár maga is megtapasztalta, mily csodás az Isten megmentő kegyelme, mégsem értette, és nem tudott belenyugodni abba, hogy Ninivének, a kor egyik legbűnösebb, pogány városának miért kellett azonnal megbocsátani.

Hol van a bűnök jóvátétele? Hol van a próbaidő, amíg bebizonyosodik, hogy a város lakói valóban megbánták vétkeiket és ezentúl megváltozott szent életet élnek?

Aztán ott volt a közelgő fogság árnyékában élő Izrael népének többsége, akik azzal nyugtatgatták lelkiismeretüket, hogy Isten nem lehet olyan kegyetlen, hogy engedje saját népének pusztulását.

Úgy vélték, az áldozatok számának növelésével, a látszólagos, külsőségekre összpontosító ünnepi vallásossággal, a több templomi alamizsnával megvásárolhatják a megbocsátást. Sőt Ábrahám leszármazottaiként ez automatikusan jár nekik.

Ez a két véglet, - az önmarcangoló bűntudat és az elvtelen kegyelem tana, - melybe Sátán próbálja belekergetni minden korban a hívőket. Kihasználja azt, hogy sokszor emberi viselkedésünket vetítjük rá Istenre is, mikor azt gondoljuk, hogy Ő is úgy bánik velünk, ahogy mi bánunk egymással. Ám az Ő gondolatai nem a mi gondolataink.

«Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és a világosság utolsó sugaraitól is, de ezt ne engedd meg néki. Ne hallgass a kísértőre, hanem kiáltsd feléje: Jézus meghalt értem, hogy éljek! Szeret engem és nem akarja, hogy elvesszek. Mennyei Atyám irgalmas; s bár szeretetével visszaéltem, áldását eltékozoltam, mégis hozzámegyek, és ezt mondom neki: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!" (Lk 15:18-19).

Óh te kételkedő, te csüggedő, tekints Őreá! Jézus él, és közbenjár érted. Köszönd meg Istennek, amiért Fiát ajándékozta néked, és kérd, hogy ne hiába halt légyen meg érted! Ma is szól hozzád a Szentlélek, és meghív téged. Jöjj Jézushoz teljes szíveddel, s akkor áldásait is tapasztalni fogod.

Csak hidd erősen, hogy Isten megsegít, és isteni képmását ismét visszaállítja benned! Ha közeledsz hozzá, ha bevallod néki bűneidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor Ő is közeledik hozzád isteni szeretetével és bocsánatával.» (E.G.White – Jézushoz vezető út 45-46./old.)