Isten szerelme
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem
angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem
semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely
megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”
A felsorolás
részlet gazdagon tér ki minden olyan eshetőségre, amely fenn áll. Annak esélye,
hogy bárki is Isten és az Ő kiválasztottjai közé férkőzzön, a nullával
konvergál. Jó ezt tudni, de jó ebben újra és újra megerősödni.
„Akik az
engedelmesség útján járnak, számos akadályba ütköznek. A világ erős,
szövevényes befolyásával magához kötheti őket. De az Úr hatástalanítani tud
minden olyan erőt, amely választottai elbuktatására irányul. Az Ő erejével
győzhetnek minden kísértésen, küzdhetnek le minden nehézséget”. (EGW- Próféták
és királyok 302. old.)
A választottak földi élete
éppen az Istennel, ellenséges hatalmakkal való aktív harc miatt telve van olyan
nyomorúságokkal, amelyek szorongással töltik el Isten gyermekeit. Kérdésessé
teszik bennük az üdvösség teljességének valóságát, mert átérzik, hogy ezek
által a sátáni erők akarják őket elszakítani Krisztustól.
Isten
választottait semmi sem szakíthatja el szeretetétől. Ebben a részben
elgondolkozhatunk azon, hogy van-e üdvbizonyosságunk, vagy üdvbizonytalanságban
élünk-e. A választ a korábbi versekben találjuk meg (31-32): „Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk,
ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne
ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Ez a döntő válasz és az ezt követő versek csak megerősítenek bennünket ennek valóságában. Krisztus első
helyre üdvösségünk kérdését tette a fő helyre, vagyis minden minket támadó,
magával Krisztussal találja szembe magát. Még jobban bizonyítja ezt Krisztus
kereszthalála, aki magára vette az emberiség bűneit, köztük az enyémet is és
győzött a bűn felett. Ezek után ráadás az, hogy az egész örökséget nekünk
kívánja adni, és semmi sem választhat el bennünket ettől.
