Nem félek
„Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?”
(118. Zsoltár 6. vers)
„Vannak, akik
állandóan félelemben élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra
láthatják Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, állandóan
örvendhetnek atyai gondviselésének, de mindezt az áldást észre sem veszik.
Gondolataik állandóan
kellemetlen dolgoknál időznek, melyeknek bekövetkezésétől félnek. És ha tényleg
vannak nehézségek, azok bár jelentéktelenek, mégis elvakítják őket mindazzal
szemben, amikért hálásnak kellene lenniük. Ahelyett, hogy a felmerülő
nehézségek őket Istenhez, az egyedüli Segítőhöz űznék, ellenkezőleg,
elszakítják őket tőle, mert nyugtalanságot, zúgolódást ébresztenek szívükben.
Helyesen
cselekszünk-e, ha ilyen hitetlenek vagyunk? Miért lennénk hálátlanok,
bizalmatlanok? Jézus a mi barátunk; az egész menny élénk részt vesz boldogulásunkban.
Ne engedjük, hogy a mindennapi élet viszontagságai és küzdelmei kedélyünket
izgassák, gondfelhőbe borítsanak!
Isten akarata és
szándéka nem az, hogy gyermekeit gondok, terhek nyomják. De az Úr nem csal meg
bennünket. Nem mondja: "Ne féljetek; életetek útján nincs semmi
veszély." Tudja, hogy veszedelmek és megpróbáltatások várnak ránk, és
ehhez mérten bánik velünk.
Az előttünk levő
küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra,
akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: "Mindeddig
megsegített minket az Úr!" - "És életeden át tartson erőd!"
(5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni.
Dolgozzunk ott, ahol
alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában
kapunk erőt. Így majd annak idején megnyílnak az egek kapui, hogy
bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei s a dicsőség Királyának ajkairól, mint
legszebb zene érinti füleiket: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek
ez országot, amely számotokra készíttetett!"(Mt 25:34). /részletek: E.G.White:
Jézushoz vezető út, öröm az Úrban című fejezetéből/
