Hallgass meg!
„Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a
könyörgését, amikor imádkoznak ezen a helyen! Hallgasd meg lakóhelyedről, a
mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!”
Biztos mindenki járt már
úgy, hogy valamit nagyon el akart mondani, valami nagyon, de nagyon ki
kívánkozott, de az őt körülvevő társaság egyszerűen nem hagyta szóhoz jutni.
Nemrég jártam ebben a cipőben, annyiszor hozzákezdtem a mondanivalómhoz, de
érdeklődés hiányában abbahagytam a mondanivalóm, míg végül átgondoltam, és azt
mondtam magamban, akkor nem is ér annyit a téma, hogy elmondjam.
Izrael népének nem egy újragondolást
érdemlő téma volt a nyelvén, hanem mély könyörgés Istenükhöz méghozzá Salamon
szájából származtak ezek a mondatok akkor, amikor épp a templom felszentelési
imádságát mondta el.
Érdekes, hogy a templom
felszentelési imának, ennek a szent és magasztos eseménynek része az a bús
jövő, ami azt feltételezi, hogy az emberek bűnt fognak elkövetni. Vétkezni
fognak az Úr ellen. Ez szomorú, de realista kijelentése Salamonnak. A nép
vétkezni fog, de felismeri bűneit, és akkor az Úrhoz megy, őszinte
bűnvallomással és azzal az elhatározással, hogy felhagynak bűnös szokásaikkal.
Nagy hangsúlyt ad az
imádkozó mondanivalójának azzal, hogy ismételgeti: „hallgasd meg!” Akkor
használjuk ezt a kifejezést a leggyakrabban, amikor nagy hangsúlyt szeretnénk
adni mondanivalónknak. Talán nemcsak velem fordult már elő, amikor nagyon
kétségbe voltam, vagy amikor olyan erősen éreztem: Isten kezébe kell letennem
mindent, amim csak van különben elveszek. Így éreztem akkor is, amikor
eldöntöttem, nem tudok tovább Isten nélkül élni. Nem tudtam semmi mást mondani,
csak annyit, kérlek hallgass meg.
Kedves Barátom, ha van neked is valamilyen mondanivalód az Úrnak kezd így: „hallgass meg!”
Kedves Barátom, ha van neked is valamilyen mondanivalód az Úrnak kezd így: „hallgass meg!”
