Isten angyala
Apostolok cselekedetei 27:23
Egy alkalommal lehetőségem volt a kollégákkal hajós utazáson részt venni. Nem olyan balatoni hajós, egyórás sétahajózásra gondolok, olyanon már voltam nem egyszer, hanem egy igazi, A-ból B-be eljutós hajózás a görögországi Pátmosz szigetére. Ahhoz, hogy odaérjünk az apró szigetre, 4,5 óra utazás várt ránk, majd délután, hogy visszajussunk a partra, újra ugyanennyi. Így hát már jó előre felkészültünk lelkileg, így — úgy gondoltuk — semmi meglepetés nem érhet bennünket. Az odaútkor nem is történt semmi szokatlan, minden rendben volt, leszámítva, hogy legtöbben, köztük én is, nem voltunk még hasonló helyzetben, a tengeri hajózás teljesen kimaradt eddig. Hazafelé viszont már sürgettek bennünket a hajóról, hogy mihamarabb induljunk el, a négyméteres hullámok és viharos idő közepette pedig mindannyian egyetlen dologra gondoltunk: ezek közt a szigetek közt szenvedett hajótörést Pál apostol is.
Pál apostol hozzá volt szokva a hajózáshoz. Nem először utazott ily módon, így tudta, hogy mikor kell nyugton lenni és várni a vihar lecsendesedését, és mikor lehet elkezdeni aggódni. Az Apostolok Cselekedetei 27. fejezetében található vihar az utóbbi kategóriába tartozott… Illetve csak tartozott volna, ha Pál nem lett volna annyira biztos valamiben, ami megnyugtatta őt, és rajta keresztül az utastársait. Biztos volt benne, hogy Isten nem akarja a vesztüket. Sőt, olyannyira biztos volt benne, hogy elmondta a társainak, hogy egy Istentől küldött angyallal találkozott, és hát ha ő mondja, akkor csak úgy lehet. És mi lett a történet vége? Az ígéret beteljesült: bár a hajó nem élte túl a vihart, az összes utas épségben partot ért. Meglepő a történet? Cseppet sem.
Az életünk is sokszor olyan, mint a hullámzó tenger. Van, aki a sarokban kuporogva várja, hogy a feje fölött összecsapjanak a hullámok, mondván, úgysem tud mit tenni ellenük. Aggodalom, csüggedés, félelem. Aztán mások a hajóról próbálják a hullámokat lecsendesíteni, anélkül, hogy rájönnének: az élet hullámai akkor is jönnek, mennek, ha mi mindent megteszünk ellene. Az ember nem tudja megparancsolni nekik, hogy álljanak meg. Erre egyedül Jézus volt képes. Frusztráció, feldúltság, kétségbeesés. Aztán megint mások azokat dobálják a tengerbe, akik szerintük a hullámok okozói. “Az egészről te tehetsz!” Vagy saját maguk vetik magukat a hullámok közé.
Pálnak ezt mondta az angyal: "Ne félj, Pál, mert neked a császár elé kell állnod! Nézd, Isten neked ajándékozta és megmenti azoknak az életét is, akik veled együtt hajóznak.” (Apostolok cselekedetei 27:24) Isten ugyanezt ígéri az élet hullámaiban szenvedőknek is: van még célunk az életben, Isten pedig ezen a hullámon is segít túljutni.
Csak nyugodj meg, és végre egyél valamit! (Apostolok cselekedetei 27:33-34)
