Egy bűnös nő emlékei
„Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”
Lukács evangéliuma 7:50
Sok évvel ezelőtt történt, mégis elevenen él az emlékeimben. Szamárháton ült, és úgy vonult be a városba, mint a régi királyok. Rengetegen voltunk, hatalmas tömeg fogadta és kísérte. Az emberek pálmaágakat téptek, és azokat meg a saját ruhájukat terítették elé. Mindenki örült, mindenki boldog volt, mert itt van az, akit oly régóta vártunk, itt van a mi Királyunk.
Aztán kevesebb mint egy hét alatt minden a feje tetejére állt. Pénteken a tömeg már a Golgotára kísérte, és semmi nem maradt annak az ujjongásnak az emlékéből. Átkok, gúnyolódás, cinikus megjegyzések hangzottak el a tömeg arc nélküli szájából, és megölték az én Királyomat. Mert nekem még akkor is a királyom volt, a Messiásom. A Megmentőm.
Ő volt az egyetlen, aki igazán ismert, aki előtt nem kellett takargatnom a múltamat, önmagamat. Ő volt az, aki megszabadított a démonjaimtól, nem is egyszer, aki összetörte a bilincseimet, aki megbocsátotta bűneimet és békességgel engedett útamra.
Én vagyok az a bűnös nő, aki megmosta az Ő lábát. A Messiásét. Én vagyok az a bűnös nő, akitől ezt Jézus elfogadta, és akiért kiállt a vacsoravendégek előtt. Sokan voltak ott, akik „ismertek”, de közülük egy sem úgy, mint Jézus. Ők csak a bűnös nőt látták bennem, a szégyellnivalót, akit titokban ők is (ki)használtak. Jézus szemében más voltam. Több. A tanítvány, aki az életét köszöni neki, akivel először találkozhatott feltámadása után. És Ő ott, mindenki előtt újból elmondta azokat a szavakat, amikre szügségem volt. „Megbocsáttattak a te bűneid. (...) A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”
És azt hiszem, ezt jelenti a Húsvét. Hogy elmehetsz békességgel. Hogy lehet békességed, mert Isten Fia az életével fizetett ezért. Mert Ő felvitte minden bűnödet, rossz döntésedet, takargatnivaló emlékedet a keresztre, téged pedig elbocsátott szabadon. Mert ilyen az Isten. Az én Istenem.
