Isten gondot visel
„Mindenki vágyakozva néz rád, és te idejében adsz nekik
eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.”
(Zsoltárok könyve 145:15-16)
Milyen az Isten? Hol van az Isten? Észrevesz? Törődik
velem egyáltalán? Ha bármi kétségünk lenne efelől, olvassuk el végig a 145.
zsoltárt. Ez a dicsőítő ének mély meghittséggel beszél a gondviselő Isten
jóságáról. Olyan Atyaként látjuk itt, aki eledelt ad háza népének, aki
mindenkire odafigyel, és gondoskodik szükségleteikről. Sőt a Mindenható nemcsak
ránk, emberekre figyel, hanem kegyelme minden élőlényre kiterjed. Jelenléte,
szeretete még a természet tanulmányozása által is felfedezhető.
„A természet és a
kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk
kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a
természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen
alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A
napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a
völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek.” (…)
„Az Úr bennünket eget
és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához.
A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi
szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek
csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és
érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek
értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú
és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy
Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú
igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette
fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal
lesújtson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a
sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte.”
(Ellen Gould White: Jézushoz vezető út; http://adventista.hu/egwhite/honlap/jvu/2.htm)
