Isteni csoda
„Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az
olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre.”
Királyok első könyve 17. fejezet 14. verse
Egyszerűen könnyekig hat az
egész történet. Azoknak, akik nem ismerik, csak röviden foglalom össze, de
talán a legjobb az lenne, ha saját maguk olvasnák el, és ezt a legnagyobb
tisztelettel kérem is :) (1Kir. 17,8-16)
Illésnek megparancsolta az
Úr, hogy menjen el a Szidónhoz, tartozó Sareptába és lakjon ott egy szegény özvegyasszonynál
és annak a fiánál, hogy ők viseljenek gondot Illésről. Habár az asszony és a
gyermeke szó szerint az utolsó vacsorájára készültek, annyira nem volt már semmijük,
ekkor Illés megjelent és először inni, majd enni kért. Az asszony teljesítette
kérését, és csoda történt, mert ezek után a lisztes kosár és az olaj sem
fogyott el.
Érdekes az egész
történetben, hogy nem tudjuk még a nevét sem ennek a nőnek, csak hogy özvegy
volt, Sareptában élt, és volt egy fia. Isten emberei voltak ők, akik a
kitartottak hitben, istenfélelemben és várták a halált, az éhhalált, és ekkor
küldte az Úr oda a menny követét, Illést. Jó lett ez mindenkinek. Az özvegy
vendégül látta a mennyei prófétát, és elrejtette őt két évre, majd a harmadik
évben kéri az Úr Illést, hogy menjen el és jelenjen meg Ahábnál.
A történet szerint, miután
az asszony kiállta a hit próbáját és odaadta az utolsó falatját is Illésnek, az
életük megváltozott. A nagy szárasságnak köszönhetően nagy éhség pusztított, de
ők mindvégig megmaradtak, köszönhetően állhatatosságuknak, és Isten iránti
elpecsételésüknek. Készek lettek volna meghalni is anélkül, hogy az Istent
hibáztatták volna a körülményekért ezért életben maradtak megelégedésben.
Sokszor az élet olyan
helyzet elé állít bennünket, amikor nem tudjuk hogyan tovább. Nem tudjuk mi
lesz velünk, vagy gyermekeinkkel, nem tudjuk, mi lesz a munkánkkal, vagy mi
lesz az iskolában. Az Úr sokszor a végsőkig vár azért, hogy lássa, hogy
hűségesek maradunk iránta a bajban is, és nem csak akkor, amikor minden szép.
Aki hűséges marad, annak nagy jutalma lesz. És Isten ezt ígéri nekünk ma is,
hogy mindaz, aki állhatatos marad az üdvözül és örökségül nyer mindent. (Máté
ev. 24,13)
