Az emberré lett Isten
„Nem olyan főpapunk
van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk
hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.”
Zsidókhoz
írt levél 4:15
1962-ben
egy magas szőke fehér ember ment a Venezuela és Kolumbia határán élő motilon
indiánokhoz. Bruce Olson az Egyesült Államokból érkezett, és nem sokkal korábban
átélt megtérése során elhatározta, hogy misszionáriusként az evangéliumról fog
beszélni olyan embereknek, akik még soha nem hallottak Krisztusról. A motilon
indiánok ilyenek voltak. Bruce – vagy Bruchko, ahogyan az indiánok nevezték őt –
kedvessége, nyitottsága és alapvető egészségügyi ismerete hamar megnyerte a
bennszülöttek bizalmát. Különösen a törzsfőnök fiával, Bobarisorával
barátkozott össze, aki elbeszélte a törzs mítoszait, népmeséit.
Az
egyik ilyen történet egy bölcs emberről szólt, aki egy hangyasereget figyelt
hosszú órákon át. A hangyák egy várat akartak építeni, de igen ügyetlenül,
mindig rosszul tették a szalmaszállakat, és időről-időre összedőlt, amit
építettek. A bölcs ember megpróbálta elmagyarázni a hangyáknak, hogy hogyan
kell hangyavárat építeni, de sehogy sem tudta megértetni magát. A bölcs nem
tudott hangyául, a hangyák pedig nem tudtak emberül. Végül a bölcs – akinek a
történet szerint varázsereje volt – elhatározta, hogy egy radikális lépéssel
segít a hangyákon. Önmagát hangyává változtatta, hogy immáron, mint hangya
mondja el a sikertelen hangyaseregnek, hogyan kell megépíteni a várat. Az csoda
meghozta hatását, és nemsokára, a hangyává lett bölcsnek köszönhetően,
csodálatos otthont építettek maguknak.
Bruce
figyelmesen végighallgatta Bobarisora történetét, majd belekezdett egy nagyon
hasonlóba. Az emberek nem tudtak kijönni sem Istennel, sem egymással. Isten
próbálta nekik elmagyarázni, hogy mennyire szereti őket, és hogy hogyan kellene
az életüket irányítani, az emberek azonban nem értették őt. Isten nem tudott emberül,
az emberek pedig nem tudtak istenül. Így hát Isten elhatározta, hogy „elvarázsolja”
magát, emberré lesz, és mint ember magyarázza el nekik a Mindenható szeretetét.
Erről a szeretetről olvashatunk Jézus történeteiben. Bobarisora megértette a
párhuzamot, és elhatározta, hogy ő is követni fogja az emberré lett Isten, Jézus
tanításait.
Nekünk
nem olyan Istenünk van, aki távol, valahol a világegyetem sarkában üldögél, mit
sem törődve az emberekkel, hanem olyan, aki „megüresítette
önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában
is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig” (Filippi levél 2:7-8). Bátran fordulhatunk hát
Jézushoz, mert ő tudja, hogy mit jelent emberi gondokkal küzdeni.
