Ne dicsérgesd magadat!
„Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen és ne a te
ajkad!”
Példabeszédek 27:2.
A mondat így szokott kezdődni: „Nem azért mondom, de én…
Jobban, másként vagy így és így tettem volna."
Vagy: "Én aztán nem így, nem ezt, nem akkor…" és itt jön a
felsorolás.
Pedig hát az öndicséret – enyhén szólva – büdös!
Te szeretsz olyan emberek között lenni, akik állandóan a
tudomásodra hozzák, hogy ők milyen jók? Sőt! Mennyivel jobbak nálad! Szereted
földbe döngölve érezni magadat?
Szokj le arról, hogy mindenkinek tudomására hozod, te
mennyivel jobban, okosabban, bölcsebben tetted volna, mondtad volna.
Kezdd el észrevenni a másikat és kifejezni csodálatodat,
milyen okosan, bölcsen, ügyesen oldotta meg azt a bizonyos feladatot.
Ne fukarkodj az őszinte elismeréssel, dicsérettel. Fejezd ki
csodálatodat, ha valamit jól végzett el. S ha még azt is hozzáteszed – persze
őszintén – hogy én aztán nem tudtam volna ilyen jól megoldani ezt a problémát,
mint te! – még igazi barátokra is szert teszel.
Kezdd el még ma elismerni, mennyi jó dolgot tesznek
körülötted mások! Légy pozitív és bátorító! Hidd el, megéri!
