Példaképünk Jézus
"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb."
Pál levele a filippiekhez 2:5-9
A legnagyobb volt és a legkisebb lett.
Egyenlő volt Istennel, Ő volt a Teremtő azért, hogy Maga is teremtmény legyen egy időre - valószínűleg örökre.
Gyűlölte a bűnt, de a bűnössé vált emberi család tagjává lett.
Semmije sem volt, amivel könnyebb lett volna Neki, sőt Ő nehezített pályán haladt.
Nem uralkodni jött, hanem szolgálni.
Ember lett: tudta mit jelent, éhesnek, szomjasnak, fáradtnak, csalódottnak, szomorúnak lenni.
A legkisebb lett: jelentéktelen, sőt rosszhírű városban nőtt fel, hétköznapi szülők gyerekeként az élet munkás oldalát ismerte meg, nem tanult híres iskolákban, nem lakott palotában, pedig Király volt - ami miatt megfeszítették.
Igent mondott a keresztre - bár vérre menő tusa árán. Még akkor sem változtatott ezen, amikor buzdították, hogy szálljon le róla - nem bizonyította a csodát, hogy egy nagyobbat bizonyítson: sokkal nehezebb a kereszten maradni, mint leszállni róla.
Ezért a tettéért olyan rangot kapott, ami mindig is az Övé volt, de ezek után méginkább és vitathatatlanul örökre az Övé lesz: a Világegyetem Királya lett.
Csodálatos Király! Még elképzelni sem lehet fenségesebbet Nála!!!
