Elveszett és megtaláltatott
„Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!”
(Lukács evangéliuma 15. fejezet 8-9. vers)
Azt hiszem, mindannyian átéltük már a dolgok elvesztésén való bosszankodás érzését és a kétségbeesett keresés utáni megtalálás örömét is.
No de, az evangéliumban lévő példázat értelme nem egy elveszett kulcs, egy elvesztett pénztárca, vagy egy számunkra oly fontos dokumentum, tárgy megtalálásának öröme.
Ez a történet Jézus mindenek felett álló szeretetéről beszél. Hiszen, mi azon dolgok után szoktuk feltúrni a lakást és kiabáljuk le feleségünk/férjünk/gyermekünk haját, - "hova tetted?!" - amelyek komoly értéket képviselnek. De egy ötforintost már nem szoktunk így keresni…
Ez az elveszettekről szóló fejezet, Isten hozzánk való lehajolását mutatja be nekünk. Mert Ő keres bennünket, akik oly távol ’gurultunk’ el Tőle, de mint gondos háziasszony, nem sajnálva önmagát, hogy koszos lesz a térde, a keze, minden sarkot átnéz utánunk.
És ó hányszor tette, teszi ezt meg nap, mint nap?
Én, a drakma sokszor nem kiáltok, nem is tudom, hogy elveszett állapotban vagyok, de Ő tudja és utánam nyúl, hogy ismét biztonságba helyezzen.
Jó lenne tanulni ebből a példázatból:
Egyrészt nem ’elgurulni’ Jézus mellől.
Másrészt nem lázongani a más ’elgurult’ drakmák iránt.
Harmadrészt segíteni az Üdvözítőnek megkeresni a többi ’elgurult' drakmát.
