Szelektív memória
„Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.”
Zsidókhoz írt levél 10:17
A napokban ünnepeltük párommal eljegyzésünk 5 éves évfordulóját, s az alkalom kapcsán felidéztük az öt évvel ezelőtt történteket. Mindketten elmeséltük, mire emlékszünk, mi az, ami megmaradt, s amit e nap kapcsán drága kincsként őrzünk. Érdekes volt megfigyelni, hogy bár volt néhány pillanat, amely mindkettőnknek megmaradt, sok olyan mozzanatra emlékeztünk külön-külön, amire a másik csak halványan, vagy egyáltalán nem. Ez is jól mutatja, mennyire szelektív az emlékezetünk.
Sok minden befolyásolja azt, hogy mire emlékszünk vissza. Azonban legtöbbször megmarad az emlékezetünkben az, ha valami mély benyomást tett ránk pozitív vagy negatív irányban. És sajnos mi emberek hajlunk arra, hogy a negatív élmények felülkerekedjenek.
Ha valaki megbánt, sebet ejt a lelkünkön. A seb sajog, s míg a fájdalmat érezzük, nehéz megbocsátani. Azután lehet, hogy begyógyul a seb, de mivel heges marad a helye, ahányszor csak ránézünk a hegre, szinte mindig eszünkbe jut, amit velünk tett. Könnyen kimondjuk a „megbocsátok” szót, de valójában még sokáig neheztelünk arra, aki megbántott, és nem felejtjük el azt, amit velünk tett.
Nem így van ezzel Isten. A ma reggeli igéből láthatjuk, hogy az ő memóriája is szelektív, de a másik irányban. Ő a rossz dolgokat, a sértést, bántást, gonosz tetteket nem csak megbocsátja, hanem teljesen el is felejti.
Mi emberek sokszor úgy közelítjük meg Istent, mintha ő is ugyanolyan ember lenne, mint mi. Ha vétünk ellene, bocsánatot kérünk, de úgy gondoljuk, hogy azért észben tartja bűneink lajstromát. Ezért, amikor legközelebb vétünk ugyanabban a dologban, akkor ezt mondjuk Istennek: „Istenem, ne haragudj, hogy már MEGINT elkövettem ezt a dolgot…” Ő azonban így felel: „Hogyhogy már MEGINT? Én nem emlékszem, hogy elkövetted volna.”
Isten nem ismeri a „MEGINT” szót, mert ő nem csak megbocsátja azt, amivel megbántjuk, hanem el is felejti.
Bárcsak a mi emlékezőtehetségünk is ebben lenne szelektív! Kérjük Istent, hogy tegye azzá ezen a téren, hogy amikor kimondjuk, hogy megbocsátok, akkor ne csak üres szó legyen, hanem valóban őszintén meg tudjunk bocsátani úgy, hogy ne lássuk többé a seb helyén keletkezett heget.
