Bejegyzések

Bizonyosság

Kép
  "Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek." Jeremiás könyve 17. fejezet 14. vers Mi az az életemben amiben mindig biztos vagyok, amiben mindig biztos lehetek? - ez nagyon fontos kérdés, hisz mindenkinek, így nekem is nagy szükségem van olyan biztos alapokra, amire építhetem a jövőmet. Ilyen alap elsősorban a családom. Szüleim szeretete alapozza meg azt, ki is vagyok valójában. Elfogadásuk, feltétel nélküli bizalmuk erősítik lelkemet, formálják jellememet. Tanításuk, értékrendjük, kultúrájuk meghatározó. Először az ő szemükkel kezdem látni a világot és értékelni mindazt, ami benne van. De mi történik, ha ők nem jól szeretnek engem? Ha nem bíznak bennem, ha teljesíthetetlen feltételeket szabnak nekem? Ha nem éreztetik, hogy fontos vagyok a számukra? ... Biztos alap számomra a barátság. A barátim elfogadnak engem olyannak, amilyen valójába vagyok. Sőt ők az elsők, akik azért szeretnek, aki vagyok. velük lehetek ő...

A szenvedés tüze

Kép
„Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.” Péter első levele 4:12-14 Rohantál már teljes erőből fejjel neki a falnak? Én már igen. És ezt most egyáltalán nem képletesen értem. Kisiskolás lehettem, amikor a nappalinkban úgy gondoltam, nekifutásból csinálok egy szaltót, és majd szépen megérkezem a kanapéra (nem tudtam előtte sem, és azóta sem tudok szaltózni…). A fejemben nagyon jól nézett ki a mozdulatsor, így hát nekifutottam, ugrottam egyet, és ahelyett, hogy megfordulva érkeztem volna a kanapéra, teljes erővel lefejeltem a falat. A koppanásra a tetőtérben lakó nagyszüleim is leszóltak, hogy mi volt ez? Mondanom sem kell, hogy piszkosu...

Rossz memóriával ne titkolózz!

Kép
“Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.” Példabeszédek könyve 14:34 Egy jól működő közösség ismérve az átláthatóság. Ha nincs mit titkolni, akkor nyugodtan tudhat mindenki mindenről. Ennél nehezebb a dolog, ha van mit titkolni. Amikor nem vállaljuk fel a nehézségeket, rejtegetjük saját hibáinkat mások előtt. Amikor Salamon ezeket a szavakat papírra veti, egy népet vezet, és a világ legbölcsebb embere hírében áll. Pontosan tudja, hogy mi tudja tönkretenni, és mi tudja erősíteni az országot. A világ legbölcsebb embere azt mondja, hogy az igazságosság felmagasztal, még akkor is, ha ez a nehezebb út. Amikor úgy érezzük rejtegetnünk kell valamit, akkor az azt jelzi, hogy a bűn beférkőzött a kapcsolataink közé. Amikor félünk, a következményektől, mert “mi lesz ha megtudja valaki”, akkor tudhatjuk, hogy rossz úton járunk. Két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy nem teszünk olyat amit titkolni kéne. A másik, hogy nem titkoljuk amit tettünk. Hidd el, min...

Gond-viselés

Kép
"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." Apostolok Cselekedetei 20:28 A nyári szünethez közeledve a családban kiválasztottuk, hogy a gyermekeink idén a sok lehetőség közül melyik táborokban vesznek majd részt. Aztán megkaptuk és elkezdtem kitölteni a jelentkezési lapokat, vagy regisztráltunk az interneten keresztül. Mindegyik jelentkezésnél meg kellett adnom a saját adataimat is, a „szülő/gondviselő” sorban. Pál apostol, amikor az efézusi gyülekezet vezetőihez beszélt, ahogy azt a fent idézett mondatában olvastuk, őket nevezte gondviselőknek: "viseljetek gondot". Vagyis ezek az emberek hasonló szerepet töltöttek be a hívők közösségében, mint én a családomban a gyermekeimmel kapcsolatban. Mit jelent gondviselőnek lenni, gondot viselni valakiről? Magában a szóban is benne van: gondoskodni róla, viselni a gondjait, intézni a dolga...

A hangya jó példája

Kép
"Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor." A példabeszédek könyve 6:6-8 Mit csinált a Tücsök nyáron? Csak muzsikált hét határon. Aztán jött a tél a nyárra, s fölkopott a koma álla. Szomszédjában élt a Hangya. Éhen ahhoz ment panaszra, s arra kérte, egy kevéske búzát adjon neki télire. „Búzát? – szólt a Hangya sógor. – Már ez aztán a sok a jóból! Tél elején sincs búzád már? Hát a nyáron mit csináltál?” „Mit csináltam? Kérem szépen, muzsikáltam – szólt szerényen Tücsök mester. – Aki kérte, nótát húztam a fülébe!” „Nótát húztál, ebugatta? No hát akkor – szólt a Hangya – járd el hozzá most a táncot! Jó mulatságot kívánok.” (Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya) A szorgalom kifizetődő! Általános iskolás versmondó versenyek állandó eleme Jean de La Fontaine A tücsök és a hangya című versecskéje. A történet szerint a tücsök egész nyáron csak zenél...

Isten meghallgat, ha...

Kép
  „Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.”  ( 86. Zsoltár 7. vers )   „Nem törődnek velem! Nem figyelnek rám! Engem nem hallgat meg senki!” – lelkigondozóként jó párszor hallottam már e sirámot. S mikor visszakérdeztem: Miért érzel így?   A válasz legtöbbször az volt: Mert bárkinek mondtam el, hogy mi történt velem, nem nekem adott igazat, sőt azt mondták, hogy nekem kéne megváltoznom, vagy olyat tennem, amihez semmi kedvem sincs.   Bizony, sokan ugyanígy vannak Istennel is. Lényegében csak azért imádkoznak, hogy Isten is bólintson rá az ő meglátásaikra, az előre kigondolt megoldásaikra, s ha nem teszi, vagy nem pontosan úgy és akkor teszi, akkor azt mondják: Engem már az Isten sem hallgat meg. Azonban, ha elolvassuk a teljes 86. zsoltárt, akkor egy egészen másfajta lelkület bontakozik ki előttünk. Dávid nem a saját menekülési tervének szentesítése végett fordul az Örökkévalóhoz. Épp ellenkezőleg; ő akarja megismerni Isten ter...

Sötét napok

Kép
„Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Zsoltárok 121.fejezet 8.vers A számomra fontos, jelentőségteljes írásokat, mondjuk egy kedves, szívhez szóló vagy épp bátorító üzenetet akár többször is elolvasok. Előfordult az is, hogy az üzenetet kiírva egy papírra vagy kinyomtatva kitettem a falra vagy betettem a pénztárcámba pusztán azért, hogy mindig lássam és mindig emlékezzek rá. Az imént leírtakra nem azért volt szükség mert elfelejtettem, hogy mi van leírva az üzenetben, egyszerűen jó érzés, hogy látom, jobban átérzem a mondanivalót, hogy látom magam előtt leírva. Így lehetett Dávid is, amikor ezt a rövidke zsoltárt megírta. Ha elolvassuk ezt a 8 verset, akkor úgy tűnhet, mintha folyamatos ismétlések lennének ugyanarról a kijelentésről, néha-néha más megfogalmazásban. Mindegyik vers azt akarja a szívünkre helyezni és az elménkbe vésni, hogy Isten egy olyan Úr, aki nem hagy el. Nem változik, nem pihen, nem hunyja le a szemét és nem fárad el. Nem lesz számára teher, ...