reggeli dicséret

„Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Józsué könyve 24:14-15 Választás előtt állt. Két út, és bármelyikre is lép, tudta, gyökeresen megváltoztatja az életét, meghatározza majd jövőjének alakulását. Az egyszerű alföldi parasztgyerek számára egyik sem volt otthonos, megszokott környezet, de ott és akkor döntenie kellett. Víz vagy a föld mélye. Víziszonya volt, és egész addigi életében a végtelen sík vidék vette körül, amerre csak szeme látott. Nem voltak határok, bezártság, nem fogyott el a levegő körülötte, amikor napszámban a földet túrta. Végül dönt...

2 Krónikák 16,9a Károli: „Mert az Úr szemei forognak az egész földön…” A modern technika korában élünk. Műhold segítségével naponta megtervezhetjük, hogy hová akarunk eljutni. Reggelente az okos-telefonos alkalmazásunk segítségével lekövethetjük, hogy merre, mennyit futottunk, milyen sebességgel és még azt is, hogy mennyi volt az átlagsebességünk. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt, még fiatalon hallottam a hírt, hogy a NASA olyan rendszerrel bír, hogy a műholdak segítségével az űrből képes elolvasni a padon ülő ember újságját, amit a kezében tart. Egyszerűen hihetetlen! Semmi sem maradhat titok többé! Semmit sem lehet elrejteni. Azt gondoljuk, hogy ezzel sok mindent megoldottunk? Nem. Az elrejtés, az álcázás technikája legalább ugyan ennyit fejlődött. Egy filmben láttam, hogy az őr elé felállítottak egy kivetítő síkot, aminek a hátára egy kamerát szereltek. Ez a kamera közvetítette a mögötte levő képet a sík őr felőli oldalára, aki így nem láthatta, mi történik a szeme előtt a ...

Képzeld el, hogy egy nagy házban élsz. Azonban ez a ház körbe van kerítve. Magas kőfallal, szögesdróttal, homokzsákokkal, kőhalmokkal… Bent élsz, és azt mondod. A magam ura vagyok! Nekem aztán nem parancsol senki! Azt teszem, amit akarok, és amihez kedvem van! Önző vagy, és mindenben csak magadra gondolsz. Nagyképűen lenézel mindenkit, aki házad közelébe merészkedik. Istenre sincs szükséged, hisz saját erődből építetted fel házadat, nincs szükséged holmi segítőkre. Te vagy az, aki mindent jobban tudsz, mindenkinek megmondod a tutit, aki csak megközelíti bevehetetlen bástyádat. És egyszer csak egy hangot hallasz. Valaki neveden szólít. Megkérdi: Hol vagy? Persze Ő nem azért kérdi, mert nem tudja! Neked van szükséged, hogy kinézz a kőfalad, a szögesdrótod és a homokzsákjaid mögül, és meglásd Őt, aki hív, és vár rád. Ő keres téged. Azonban csak akkor találod meg, ha kezded lebontani a magad köré font kerítést. Önzésed falát, fontosságod kerítését, sértődékenységed szögesdrótját. Ehhe...

"De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem." Habakuk próféta könyve 3:18 Életemben először jártam Erdélyben. Azt tudtam, hogy sátrazni fogunk, de amikor megérkeztünk a szálláshelyre, sok aggodalomra okot adó dolog fogadott. Először is hideg volt, kegyetlenül hideg. A táborvezető téli kabátban fogadott bennünket. Én persze – nyár lévén – nem pakoltam meleg holmit, így két pulóvert és egy esőkabátot is magamra öltöttem, de még így is fáztam. Az eső kisebb megszakításokkal egész délután esett, úgy hogy teljesen átáztatta a földet, ahol a sátrunkat kellett felállítani. Ráadásul a cipőm is átázott, így nem csak az ujjaim, de a lábfejem is áthűlt. Arra persze nem számíthattam, hogy majd a meleg tus alatt átmelegszem, mert fürdőszobaként a tábor melletti hegyi patak szolgált (hőmérséklete elérte talán még az 5, vagy a 6 fokot is). Átfázva, kifáradva, nyűgösen (bár ez utóbbit a velem egykorú lányokra való tekintettel természetesen jól titkoltam) ü...

„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3.fejezet 22-23.vers) El sem tudjuk képzelni, hogy milyen fájdalom járta át Jeremiás próféta szívét, mikor megfogalmazta siralmait. Mély szomorúság a lerombolt Szentély felett, bánat az Isten figyelmeztetését figyelmen kívül hagyó és meggyilkolt sokaság felett, s könnyek a fogságba hurcolt fiatalok szenvedése láttán. Ám az Örökkévaló, mint már annyiszor, most is egy újabb esély lehetőségével vigasztalja szolgáját. „Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre.” (Jer.29:10) És biztosak lehetünk abban, hogy Jeremiás a közelgő ítéleten túl fennhangon hirdette a visszatérés örömhírét is, hiszen így vésődhettek Dániel szívébe is e szavak. Később, Ezsdrás és Nehemiás idején vált valóra a csodás ...

De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Pál második levele a korinthusiakhoz 12. fejezet 9-10. verse A dicsekedés más szóval mondva nagyotmondás, vagy hencegés. A dicsekvés célja az, hogy egy rangsort alakítson ki emberek között, és az határolja el egyiket a másiktól: én jobb vagyok, mint te, de nem jobb, mint a harmadik.” A dicsekedés az elért eredményeket tartalmazza, amely megítélés kérdése, hogy az adott dolog, mennyire jó. Az elért eredményeket úgy is mondhatnánk, hogy siker, de érezhetően nem hasonlít a dicsekvés kifejezésünkre. Pál megtehetné, hogy felemlegeti sikereit, akár még dicsekedhetne is, hiszen van mire és ezzel késztethetne megtérésre emberek...

„ Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő igérete szerint, amelyben igazság lakik.” Péter második levele 3:11-13 Egyre több embertől hallom, hogy nem szeret híradót nézni. Van, aki a tévé készülékét is eladja. Mi az oka ennek? Valaki ezt így fogalmazta meg: „Nagyon sok borzasztó dolgot mutatnak, jobb ha nem nézem, mert csak felkavar.” Miért hallunk annyi rémísztő dologról a hiradóban? Mert a Biblia szerint ez a Föld történelmények vége felé közeledik. Az emberekben félelmet kelt mindaz, amit hallanak, és nem látják a kiutat. A Biblia is bemutatja ezeket a napokat: ”az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” (Péter második levele 3:10) És valljuk be őszintén, il...