Ő keres - vagy Te keresed?
Képzeld el, hogy egy nagy házban élsz. Azonban ez a ház
körbe van kerítve. Magas kőfallal, szögesdróttal, homokzsákokkal, kőhalmokkal…
Bent élsz, és azt mondod. A magam ura vagyok! Nekem aztán nem parancsol senki!
Azt teszem, amit akarok, és amihez kedvem van! Önző vagy, és mindenben csak
magadra gondolsz. Nagyképűen lenézel mindenkit, aki házad közelébe
merészkedik. Istenre sincs szükséged, hisz saját erődből építetted fel házadat,
nincs szükséged holmi segítőkre. Te vagy az, aki mindent jobban tudsz,
mindenkinek megmondod a tutit, aki csak megközelíti bevehetetlen bástyádat. És
egyszer csak egy hangot hallasz. Valaki neveden szólít. Megkérdi: Hol vagy?
Persze Ő nem azért kérdi, mert nem tudja! Neked van szükséged, hogy kinézz a
kőfalad, a szögesdrótod és a homokzsákjaid mögül, és meglásd Őt, aki hív, és
vár rád. Ő keres téged. Azonban csak akkor találod meg, ha kezded lebontani a
magad köré font kerítést. Önzésed falát, fontosságod kerítését,
sértődékenységed szögesdrótját. Ehhez azonban alázat kell! Alázat, amit csak
akkor kapsz meg, ha kéred. Nem illik a házad köré font bástyákhoz. Nem illik a
képhez. Még hogy alázat? Lassan már azt sem tudod, mit jelent ez a szó.
A mai
Igében ezt olvashatod: „Keressétek az Urat mind, akik
alázatosak vagytok e földön, akik az Ő törvénye szerint cselekedtek. Keressétek
az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán oltalmat találtok!” Sofóniás
könyve 2. rész 3. vers.
Szeretnél boldog lenne? Szeretnéd, ha szeretnének? Szeretnél
kapcsolatban, jó kapcsolatban lenni a Te Isteneddel? Nos, akkor még ma kezdd el
lebontani a magad köré font kerítést. Keresd az Urat, mert Ő már régóta keres Téged.
Engedd, hogy megtaláljon. Ehhez azonban utat kell vágnod a személyed köré font
bálványok között. Kezdd el még ma! Hidd el, megéri!