Egyszerre csak egy lépés

Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd!

Mikor érezted magad biztonságban utoljára? Lehet hogy te is olyan vagy mint én, és néha csal a biztonságérzeted, hol erre hol arra, de időnként elbizonytalanodik az ember. Néha mintha kicsúszna a lábunk alól a talaj.

Izráel népe vándorol az ismeretlenbe, és minden nap csak pár lépést tud előre. Bizonytalan valójában minden, és ez emészti őket belülről. Napról napra csak egy picivel jutnak közelebb a célhoz ahova negyven évvel korábban indultak. Ki ne lenne bizonytalan. De végül megérkeznek. A vezetőjük utolsó szavait intézi a néphez, megáldja őket, és ők hallgatják a már jól ismert hangot.

Mózes áldása felidézi bennük azt, ahogy csak egy lépést kellett látniuk előre, de Isten már mérföldekre rendezte az utukat. Bár látszólag bizonytalan volt a jövő, mégis biztosak lehettek, hogy a víz megnyílik, a fal leomlik, a kőből víz fakad, az égből pedig étel hull alá, mert Isten velük van.

Ma lehet, hogy te is csak egy lépésre látod a jövőt. Lehet, hogy nem tudod, hogy mit vár a holnap, de elárulom a titkot: nem is kell tudnod. Isten már ott van. Készíti az utad, egyengeti előtted, mert fontos vagy neki. Ha menedék kell Ő lesz az. Ha támasz kell Ő lesz az. Ha ellenség támad rád Ő véd majd meg. Félsz? Ő nyugtat meg.

Isten ott volt veled születésed pillanatában, és vezeti lépteid azóta is. Nem kell félj, mert Ő veled van mindig!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint a villámlás

Egy tánc az esőben

Hívd meg a lelkészed egy sörre!