Tisztíts meg, Uram!
(19. Zsoltár 13. vers)
Ma
reggel, minden úgy indult, mint mindig; ébredés, hála az új napért, az új
lehetőségért, majd ki az ágyból, mosakodás, aztán a reggeli dícséret...
Igen,
a reggeli dicséret, mellyel ma oly különösen megérintettél, Uram.
Mert
oly sokszor gondoltam magamról, hogy végülis jobb ember vagyok, mint
"egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák"(Lk.18:11), s ha nem is
bőjtölök hetente kétszer, de imádkozok, olvasom a Bibliát, evangélizálok,
bátorítom a betegeket...
És
most elém tartod ezt az Igetükröt, és azt mondod; Gyere, nézd csak! Tényleg minden
rendben van az életedben? Valóban jobb vagy, mint mások?
Lehet,
hogy alzatosnak és szelídnek mutatod magad, de belül majd szétvet az ideg.
Magabiztosnak látszol, de oly gyakran hatalmába kerít az aggódás és félelem.
Az
imádság és a Bibliatanulmányozás is néha csak formális vallásoskodás, nincs
benne a szíved, lelked…
S
tudod lehet, hogy ezzel az álarccal embereket becsaphatsz, sőt még magadnak is
megmagyarázhatod, hogy ez nem úgy van, de engem, aki ismerem minden álmod, minden
titkos vágyad, minden gondolatod, előttem nem titkolhatod.
Ó,
Uram miért is tenném? Mi értelme lenne tagadni bármit is?
„Hová
menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel,
ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira
kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem,
és a te jobbkezed fogna engem.” (Zsolt.139:7-10)
Nem
menekülök tovább, hanem hozzád jövök és Dáviddal együtt kérlek:
„Titkos
bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne
uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. Legyenek
kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram,
kősziklám és megváltóm.” (Zsolt.19:13-15)
