A harmadik
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”
Világra jött egy istállóban, hogy láthassuk, Isten a
végsőkig elmegy értünk, csak hogy megmenthessen minket. Elmondta és megélte,
milyen valójában a Mindenható, aki minden nap hazavárja tékozló gyermekeit. Elmondta,
hogy Ő az út az Atyához, és rajta keresztül bátran mehetünk. Leélt közöttünk
harmincegynéhány évet, hogy megláthassuk, Isten valóban jó, és végre
kapcsolatba kerülhessünk Vele. Hogy végre vége legyen a harcnak, a menekülésnek,
és beengedhessük Őt az életünkbe. Eljött, hogy igazán Emberek lehessünk, az Ő
képmásai.
Hogy felismerjük a másikban a testvért, az Embert, az
egyszerit és megismételhetetlent. Hogy újra egymás szemébe tudjunk nézni, és ki
merjük mondani: bocsáss meg! Megbocsátottam. Szeretlek. Fontos vagy nekem.
Legyünk barátok! Köszönöm.
Eljött, hogy bemutassa, lehet élni együtt, közösségben, szeretettel,
megbecsüléssel, elfogadással. Felemelni és nem letaposni a másikat, meglátni az
értékét a negatív minősítés helyett, felismerni a szomszédban Isten gyermekét. Emberré
lett értünk, hogy bebizonyítsa, nem kellett volna elbuknunk, mert nem a
gyűlölet az egyetlen lehetséges út, és nem a Kígyónak van igaza.
Ez a nap az öröm napja. A harmadik gyertya lángjában
megláthatod, hogy minden sötétség ellenére van okunk az örömre, mert Krisztus megszületett,
meghalt, feltámadt, és itt van ma is közöttünk. A te szívedben és az enyémben,
hogy elhiggye a világ.
