Ha esik, ha fúj
„Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki
sűrű fellegre néz, nem arat.”
(Prédikátor
könyve, 11. fejezet 4. vers)
Hajnal van, fekszem az ágyban, hallgatom, ahogy erőteljesen
kopog az ablakpárkányon az eső. Telefonon böngészem az időjárás előrejelzést, 3
fok, 15mm eső, 15km/h-s északi-északnyugati szél. Brrrr, már most kiráz a
hideg, ilyenkor kimenni, futni…
De ott a cél, néhány hónap és egy régi vágyam teljesül; maratont
futhatok álmaim helyszínén. Az edzésterv szerint ma menni kell, ha esik, ha fúj…
Jó jó, - nyugtatom magam – nem kell ezt olyan véresen
komolyan venni. Számomra ez elsősorban úgyis az élményről szól majd. Csak
hobbifutó vagyok, magammal küzdök, nem mással. És ha ezt a mai csúnya reggelt
kihagyom, nem történik semmi, legfeljebb nem lesz meg a tervezett idő, többet
kell majd belesétálni, szenvedős lesz a vége... Végeredményben nem az életem
múlik rajta.
Vagy mégis? Hiszen, ez a halogató gondolkodás olyan, mint
egy vírus. Ma engedsz neki, és holnap, holnapután sokkal nehezebb lesz tőle szabadulnod,
míg végül teljesen eluralkodik rajtad. Illetve, azt is tapasztalhatod, hogy ma csupán
az életed kevésbé lényeges részét érinti, azonban egy idő múlva, az
idegpályáidon bevésődve a jellemed meghatározója lesz.
S hova jutsz? A sok teendőd, a reggeli kapkodás miatt,
kihagyod az imádságot, a Biblia tanulmányozását, de majd bepótolod… A földi dolgok
miatt nem marad idő, hogy talentumaiddal szolgálj másoknak, de majd a lelkész, a gyülekezet…
Fáradtság, kedvtelenség, egyéb ok miatt nem mész el a közösségbe, de
majd nézel valami istentiszteletet a Neten. Majd, majd, majd…
Az alábbi ének arra bátorít, hogy a szél, a felhők, az
akadályok nézegetése, méregetése, számolgatása helyett,
„Emeld fel szemed Jézusra,
nézd arcát, hogy mily tündöklő,
közelében gondjaid oszlanak,
Tőle árad az égi erő.
Emeld fel szemed Jézusra,
Őt helyezzed minden elé!
Megerősít támogat naponta,
míg eléred a mennyei célt.
