Ne ítélj!

"Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé."

Rómabeliekhez írott levél 14. fejezet 10. vers

Elítélni, különösen megvetni valakit nem helyes dolog. Ezt főleg akkor érezzük, amikor velünk szemben viselkedik így valaki, és ennek hangot is ad, leggyakrabban kritizálás formájában. Akármilyen edzettek is vagyunk lelkileg, nem esik jól.

Ha nem helyes elítélni vagy megvetni valakit, akkor miért tesszük mégis?

Ennek három gyakori oka van a sok más, kisebb mellett. Az egyik egyszerűen az, hogy a másik más, mint mi. Ez a leggyakoribb oka például annak, hogy a más nemzetiségbe tartozóval szemben előítéleteink vannak. Más a kultúrája, másként reagál dolgokra, másként viselkedik, és ezt nem szeretjük benne. A másik gyakori ok az, és ez az, amit általában felismerünk, hogy úgy gondoljuk, hogy a másik valamit nagyon helytelenül gondol vagy gyakorol. Munkatársak, osztálytársak, szomszédok közt ez a leggyakoribb oka a lenézésnek, de amikor eltérő vallásúakat „lesajnálunk”, ugyanez van a háttérben. A harmadik ok, és ez az igazi oka a másik kettőnek is, hogy gond van az önértékelésünkkel, mai szavakkal: nem vagyunk rendben önmagunkkal sem.

Tulajdonképpen mindhárom esetben mi vagyunk a középpontban. Amikor elítélünk, megvetünk, kritizálunk, lesajnálunk valakit, a gondolatainkban a saját értékünk nő, a másiké pedig csökken. Ilyenkor éppen ellentétes lelkület tölt be minket, mint Krisztust, „szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,” hogy megváltson minket. Elgondolkodtam: milyen érzés lehet Isten számára, amikor mi kritizáljuk, megvetjük a másikat, akiért ő az életét adta?

Másrészt, amikor elítélünk valakit, akkor képzeletben, akarva vagy akaratlanul Isten trónjára ülünk, és olyasmit teszünk, amihez nincs jogunk, csak neki. Azért különösen szomorú ez, amikor hívők, testvérek ítélkeznek egymás, vagy mások felett, mert ők elvileg tisztában vannak ezzel.

De eljön majd az idő, amikor „mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé”. Amikor ez megtörténik, kiderül, hogy az ítélkező és az elítélt egyenlő. Mindketten igazságos ítéletet fognak kapni attól az Istentől, aki annyira szereti őket, hogy meghalt értük. De vajon ekkor is az elítélt lesz az elítélt?