Lehetetlen!

Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.

Megszoktuk, hogy vannak olyan emberek, vagy embercsoportok, akiknek a szavára nem sokat kell adni, mert amit mondanak, az általában nem igaz. Nagyokat ígérnek, és abból semmi nem lesz, vagy csak nagyon kicsi. Ha mégis találnak olyanokat, akik hisznek nekik, azokat becsapják, kihasználják, kiszedik belőlük a pénzüket, a szavazatukat, elveszik az idejüket, illetve amijüket éppen akarják. Ezért a nagy ígéretek eleve gyanúsak, nem hisszük el őket. Ami lehetetlennek látszik, azt úgy is kezeljük: lehetetlennek.

Istennek sok lehetetlen ígéretét olvassuk a Bibliában. Ezek „lehetetlenek”, emberi szempontból. Ellentétesek a tapasztalatainkkal.

Ha csak Ábrahám életére gondolunk, az is tele volt lehetetlen kérésekkel, ígéretekkel, lehetetlennek tűnő eseményekkel:
Isten megszólítja őt Háránban hetvenöt évesen, és arra kéri, hogy hagyja ott a megszokott, biztonságos városi környezetet, és menjen el egy idegen földre, amit majd megmutat neki. Elég lehetetlen kérés, nem?

Azt mondja egy alig néhány tagú családnak, hogy nekik és az utódainak ad egy olyan földet, amely sűrűn lakott volt már abban az időben is. Lehetetlen ígéret…

Ábrahám négy városállam harcedzett seregét győzi 318 fős rögtönzött magánhadseregével, amely főleg pásztorokból és egyéb szolgákból állt. Lehetetlen!
Aztán egy nem igazán kirakatba való történet, amikor két, általa becsapott uralkodó megtorlás helyett ajándékokkal elhalmozva bocsátja el. Ilyen nincs, ez lehetetlen! - gondolnánk, ha a hírekben olvasnánk.

És végül itt van a gyermekről szóló ígéret: hetvenöt éves volt, amikor Isten kihívta Háránból, és azt mondta neki, hogy nagy néppé teszi. Nem volt gyermeke. Évekkel később, amikor az unokaöccsével elváltak az útjaik, Isten azt mondta, hogy annyi utódja lesz, mint a föld pora. Még mindig nem volt gyermeke. Megint évek teltek el, már jóval túl a nyolcvanon egy újabb ígéretet kap: annyi utódja lesz, ahány csillag van az égen. És akkor Abrám hitt az Úrnak, pedig most már még lehetetlenebb volt, mint eddig. És aztán kilencvenkilenc évesen azt mondja neki: jövőre ilyenkor fia lesz Sárának. És a lehetetlen megtörtént!

Úgy tűnik, mintha Ábrahámot a lehetetlenbe vetett hite miatt nyilvánította volna igaznak Isten.

Elgondolkoztam: mennyire merünk ma hinni Isten lehetetlen ígéreteiben? Mennyire merünk ilyenekért könyörögni? Helyettesítsük be a saját nevünket az idézett bibliai versbe: „Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.” Merjünk Isten lehetetlennek látszó ígéreteiben bízni, és azokat igényelni!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

A hangya példája

Ez nem az a nap!