Lehetetlen!
Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.
Megszoktuk, hogy
vannak olyan emberek, vagy embercsoportok, akiknek a szavára nem
sokat kell adni, mert amit mondanak, az általában nem igaz.
Nagyokat ígérnek, és abból semmi nem lesz, vagy csak nagyon
kicsi. Ha mégis találnak olyanokat, akik hisznek nekik, azokat
becsapják, kihasználják, kiszedik belőlük a pénzüket, a
szavazatukat, elveszik az idejüket, illetve amijüket éppen
akarják. Ezért a nagy ígéretek eleve gyanúsak, nem hisszük el
őket. Ami lehetetlennek látszik, azt úgy is kezeljük:
lehetetlennek.
Istennek sok
lehetetlen ígéretét olvassuk a Bibliában. Ezek „lehetetlenek”,
emberi szempontból. Ellentétesek a tapasztalatainkkal.
Ha csak Ábrahám
életére gondolunk, az is tele volt lehetetlen kérésekkel,
ígéretekkel, lehetetlennek tűnő eseményekkel:
Isten
megszólítja őt Háránban hetvenöt évesen, és arra kéri, hogy
hagyja ott a megszokott, biztonságos városi környezetet, és
menjen el egy idegen földre, amit majd megmutat neki. Elég
lehetetlen kérés, nem?
Azt mondja egy
alig néhány tagú családnak, hogy nekik és az utódainak ad egy
olyan földet, amely sűrűn lakott volt már abban az időben is.
Lehetetlen ígéret…
Ábrahám négy
városállam harcedzett seregét győzi 318 fős rögtönzött
magánhadseregével, amely főleg pásztorokból és egyéb
szolgákból állt. Lehetetlen!
Aztán egy nem
igazán kirakatba való történet, amikor két, általa becsapott
uralkodó megtorlás helyett ajándékokkal elhalmozva bocsátja el.
Ilyen nincs, ez lehetetlen! - gondolnánk, ha a hírekben olvasnánk.
És végül itt van
a gyermekről szóló ígéret: hetvenöt éves volt, amikor Isten
kihívta Háránból, és azt mondta neki, hogy nagy néppé teszi.
Nem volt gyermeke. Évekkel később, amikor az unokaöccsével
elváltak az útjaik, Isten azt mondta, hogy annyi utódja lesz, mint
a föld pora. Még mindig nem volt gyermeke. Megint évek teltek el,
már jóval túl a nyolcvanon egy újabb ígéretet kap: annyi utódja
lesz, ahány csillag van az égen. És akkor Abrám hitt az Úrnak,
pedig most már még lehetetlenebb volt, mint eddig. És aztán
kilencvenkilenc évesen azt mondja neki: jövőre ilyenkor fia lesz
Sárának. És a lehetetlen megtörtént!
Úgy tűnik, mintha
Ábrahámot a lehetetlenbe vetett hite miatt nyilvánította volna
igaznak Isten.
Elgondolkoztam:
mennyire merünk ma hinni Isten lehetetlen ígéreteiben? Mennyire
merünk ilyenekért könyörögni? Helyettesítsük be a saját
nevünket az idézett bibliai versbe: „Abrám hitt az Úrnak, és ő
ezt számította be neki igazságul.” Merjünk Isten lehetetlennek
látszó ígéreteiben bízni, és azokat igényelni!