Az apostol aggodalma

Szerző: -

„Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.”
 (Korinthusbeliekhez írt második levél 11. fejezet 2-3. vers)

Hallottad már: - Én úgy félek a jövőtől. Mi lesz belőled? - Hova fognak ilyen bizonyítvánnyal felvenni? - Miből fogunk megélni? - Mi lesz, ha…? Én ezt csak azért mondom, mert aggódom érted.

Aggódom, de nem teszek azért semmit, hogy a helyzet megváltozzon, egy-két odavetett szón kívül nem szakítok időt és energiát arra, hogy veled közösen keressük meg a megoldást és együtt induljunk el afelé.

Őszintén be kell valljuk, ilyenek vagyunk a gyülekezetben is. Elmondjuk, hogy XY mit csinált, vagy hogy ezt vagy azt másképp kéne csinálni, de amikor azt mondják; - Igazad van, örülök, hogy ennyire aggódsz XY testvér, a gyülekezet sorsa miatt, légy szíves menjél el hozzá és imádkozz vele, segíts neki, vagy az imateremben köszöntsd te a vendégeket, készítsd el a megfelelő hőmérsékletű vizet a lábmosáshoz, énekelj, szavalj…

Mi a válasz? Te is tudod.

Az apostol aggódása más volt. Nemcsak odavetett egy darab bőrre, vagy papiruszra néhány dorgáló megjegyzést a gyülekezet viselkedéséről, hanem megmutatta nekik a megoldást is. „kiváltképpen való utat mutatok néktek” (1Kor.12:31)

Sőt a szavakon és a jó tanácson kívül, az akkori utazási viszonyok mellett, nagyrészt gyalog meglátogatta még egyszer őket, s amikor őt bebörtönözték, munkatársai közül küldött valakit üzenetével Korinthusba.

Bizony ehhez fogható mennyei Atyánk miattunk való aggodalma is. Nemcsak üres sopánkodás: „Hol vagy Ádám?” „Mi lett veled gyermekem?” Nála előbb készül el a megoldás és csak utána szól. S ez egymással való kapcsolatainkra nézve példa kell legyen ma is számunkra, ahogy János írja:

„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1Ján.3:16-18) 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Az Emberfiának jele

Szerző: -
Kép
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Máté evangéliuma 24:30 Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian jeleket keresünk és látunk. Sőt, mindennek, ami körülvesz bennünket, jelentése van. Elsősorban azért van ez így, mert az ember jelentéskereső és jelentésalkotó lény. Érzékszervveinkkel letapogatjuk környezetünket, és megpróbálunk értelmet adni mindennek, amit érzékelünk. Ha füstszagot érzünk, az annak a jele, hogy valahol tűz van. Ha mennydörgést hallunk, azt jelenti, közel a vihar. És mivel ennyire szorgalmasan kutatjuk a jeleket, időnként ott is találunk, ahol valójában nincs is. A balszerencse jelének tekinthetjük, ha egy fekete macska keresztezi az utunkat, és ha párunk nem mosolyog vissza ránk, azt gondolhatjuk, haragszik, amíg talán csak rossz napja volt a munkahelyen. Nehéz jól érteni a jeleket. Ezért van az, hogy a történelem során olyan sokszor m...
További információk