Mindenki
Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala
hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által
nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
Gyönyörű látni, ahogy a Bibliában Isten szélesre tárja
országának ajtaját. Gondolj az evangéliumi történetekre, amikben Jézus olyan
emberekkel kerül kapcsolatba, akik valamiért megvetettek, kitaszítottak,
érinthetetlenek, gyűlöltek voltak. A származásuk, betegségük vagy a munkájuk
miatt. Isten azonban nem ezeket a bélyegeket nézi, hanem a szíveket. Számára
nincs túl bűnös ember, akinek az életét ne akarná átformálni. Krisztusban
mindannyiunkért feláldozta önmagát, és az ő szemében nincs különbség ember és
ember között, mert mindannyian a gyermekei vagyunk.
Akkor mi miért akarjuk minduntalan szűkebbre zárni az
ajtókat? A kereszténység történetében túl sok sötét folt éktelenkedik, amikor
nem akartunk emberként tekinteni a másikra. Amikor különbséget tettünk a
származás, a bőrszín, a biológiai nem vagy a szexuális irányultság miatt, és tömegeket
akartunk kizárni Isten országából.
Az a vágyam, hogy az általam az előző mondatokban használt
múlt idő tényleg már a múlté legyen. Olyan jó lenne, ha végre igazán
megértenénk, hogy nincs különbség ember és ember között, mert mindannyian az ő
képmásai vagyunk.
Krisztus által mindenki megigazul, aki hisz. Ha pedig
Krisztus követőinek valljuk magunkat, akkor az a feladatunk, hogy az Ő
szeretetével forduljunk embertársaink felé. Ne bántsunk, ne kárhoztassunk, ne
rekesszünk ki, ne mi mondjuk meg, ki méltó és ki nem Isten országára, hanem szeressünk,
emeljük fel és öleljük át a másikat!
Ma van a homofóbia elleni világnap. Annyi ember kapott már
sebeket tőlünk, keresztényektől csak azért, mert más szeretett, mint akit mi
jónak láttunk volna. Emberéletek törtünk derékba. Legyen ennek végre vége! Ma
és minden nap képviseljük Krisztus szeretetét! Azét a Krisztusét, aki ott
függött a kereszten. Mindannyiunkért.
