Virágvasárnap
„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt fogjátok mondani: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára nagy tetteit a nemzeteknek! Emlékeztessétek őket, hogy magasztos az ő neve! Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges tetteket vitt véghez, hadd tudja meg ezt az egész föld! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!”
Hogyan lett a Hozsánnából „Feszítsd meg!”? Az „Áldott, aki
az Úr nevében jön, az Izrael Királya!” felkiáltásból „Nem királyunk van, hanem
császárunk!”? Hogyan szorultak ökölbe azok a kezek, amik néhány nappal azelőtt pálmaágakat
lengettek előtte? Hogyan lett az örömujjongásból „Ne ezt, hanem Barabbást!”?
Gondolatban jöjj velem vissza az Édenbe, ahol még minden
tökéletes volt! Nézd a szinte kézzel fogható harmóniát! Nézd, ahogy minden, a
legkisebb rovartól a legnagyobb emlősállatig, a fűtől a fákig mindenki teszi a
maga dolgát, és élnek egymásért, békességben! Nézd az Embert, ahogy gondoskodik,
és nem kihasznál, ahogy otthont formál a kertből, ahogy élvezi az életet úgy,
hogy abból senkinek kára nem származik.
De hallod ezt a hangot? A kétely parányi szikrája vet lángot.
Talán Isten mégsem az, akinek mondja magát? Talán mégsem szeret? Talán elzár
előlünk valami jót, és csak magának akarja megtartani? Hallgasd, hogy roppan a
gyümölcs a foguk alatt, és nézd, egy csapásra minden megváltozik. Félelem és szégyen
ül szemükben, és sehol sincs már béke.
Nézd, hogyan fogy a szeretet, hogyan lesz ember embernek
farkasa, és nézd, hogyan küzd Isten az övéiért, azokért, akiket két kezével
formált, akikbe Ő lehelt életet! Nézd, hogyan dolgozik a megmentésükért,
figyeld, hogyan válik ketté a Vörös-tenger, hogyan hull a bárány vére, hogyan
emelkednek és dőlnek meg nagyhatalmak, és hogyan jön el az „időnek teljessége”!
Nézd a jászolban fekvő kisdedet, a negyvennapos böjttől
meggyötört ifjút, a háborgó tengert csendesítő Emberfiát! Nézd a Szabadítót,
aki eljött! Nézd, ahogy lábra áll a sánta, és megtisztul a leprás! Hallgasd a
nemrég néma ember hálaénekét, a feltámasztott Hallelújáját, és engedd, hogy a
te szívedet is megérintse Ő!
Igen, a Hozsánnából egy hét múlva „Feszítsd meg!” lesz, de
ma még maradj velem a bevonulás történeténél, és töltsd meg szívedet hálával! Vegyél
egy nagy levegőt, szívd magadba a jeruzsálemi forgatagot, és így indulj neki a
következő hétnek! A háborúval terhelt mindennapokra vidd magaddal virágvasárnap
csodáját, hogy itt van Isten köztünk, a mi Szabadítónk!
