Istennek való engedelmesség
Ez
nem lehet igaz! Már megint üldözés, verés és börtön. És miért? Mert Péter és az
apostolok nem tudták tartani a szájukat. Pedig olyan világosan megmondták a
nagytanács tagjai, hogy mindenről lehet beszélni, csak Jézusról nem.
Igen,
egyszerűen csak szót kéne fogadni. Hiszen, már külön sarkot is kaptunk a
templomban és senki nem bántana, ha szép csendben magunkban szombatonként ott
imádkozgatnánk, énekelgetnénk, persze nem Jézusról.
Vagy,
ha Péterék annyira tanítani akarnak, akkor tanítsanak olyan dolgokról, ami nem
borzolja a kedélyeket; mint például a Biblia alaptörténetei: teremtés, özönvíz,
József és testvérei, Egyiptomi kivonulás, Honfoglalás, Dávid és Salamon
királysága. Csak Jézusról ne!
Már
csak azért se, mert inkább olyan témákról kéne beszélni, ami az embereket
foglalkoztatja; egészséges életmód, az aktuális politikai és gazdasági
kérdésekről mit mondanak a próféciák, hogy mikor jön el a Messiás és hogyan
leckézteti meg a rómaiakat. Tudomásul kéne venni végre, hogy Jézus nem érdekli,
sőt megosztja az embereket.
No
meg különben is, nem szavakkal kell az evangéliumot hirdetni! Elég lenne enni
adni az éhezőknek, segélyt osztani a nélkülözőknek, lemenni a Bethesda tavához
vagy fel az Ékes kapuhoz meggyógyítani a betegeket. És nem kéne hangoztatni,
hogy Jézus nevében.
„Péter
és János pedig felelvén, az mondják: Vajon igaz dolog-é Isten előtt, rátok
hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem
tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.”
(Apcsel.4:19-20)
Majd
Pál hozzáteszi: ugyan „a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet
keresnek. Mi azonban a Krisztust prédikáljuk, mint
megfeszítettet, ami a zsidóknak botránkozás, a görögöknek pedig bolondság”
(1Kor.1:22-23), de nekünk az Isten ereje.
„Mert a Krisztusnak szerelme
szorongat” (2Kor.5:14)
