Szembenézés és gyógyulás
Mindig is foglalkoztattak a megváltozás titkai, törvényszerűségei. Hogyan formálódhatunk át, miként szabadulhatunk meg rossz szokásainktól, miként alakul ki a jellemünk? Talán emiatt is lett az egyik kedvenc bibliai könyvem Pál Rómaiakhoz írt levele. Jelenleg úgy látom, hogy a mélyreható változásoknak három nagyon fontos összefüggése van: a szembesülés, a kegyelem tapasztalata és a gyönyörködés. Mai bibliai részletünk ezek közül kettőről szól.
Az önmagunkkal, bűneinkkel, hiányosságainkkal való szembesülés nem magától értetődő. Alap működésünk az önvédelem, a hárítás, magyarázkodás. Nem szeretjük magunkat halálra ítéltnek, elveszettnek látni. Ha elkerülhetetlenné válik is a szembesülés, akkor is szeretnénk minél olcsóbban, könnyebben megúszni… Az a baj, ezzel az önvédő mechanizmussal, hogy bár csökkenhet az átélt fájdalom, de a valódi, mélyreható változást megakadályozza. Nem véletlenül fogalmaz így Isten Jóel próféta által: böjtöljetek, sírjatok, gyászoljatok, de ez ne a külsőségekben nyilvánuljon meg, hanem a szívben történjen, a szíveteket szaggassátok meg, teljes szívből térjetek hozzám. A bűnbánat fájdalommal, szenvedéssel jár.
A változásnak ugyanakkor nagyon fontos feltétele, hogy átéljük a „mégis elfogadottság” tapasztalatát. Isten türelmes, irgalmas, kegyelmes, örökkévaló, változhatatlan szeretetét, amelyből fakadóan Isten nem kárhoztat, nem elvet, hanem magához fogad, bűnbocsánatot ad, sőt gyógyít. Arra van szükségünk, hogy átéljük, érezzük Isten körülölelő, mindent átható szeretetét. A személyünket feltétel nélkül elfogadó szeretet biztosítja a legjobb közeget a változáshoz.
Legyen áldott a napod!
