Eligazodni az emberek között
János első levele 3. fejezet 7. verse
Mit tegyünk, ha bizonytalanok vagyunk valakivel kapcsolatban? Hogyan, mi alapján lehet jól megítélni az embereket, de nem elítélni őket?
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy nem mindig tudom, hogy hányadán állok valakivel. Ez a helyzet akkor alakul ki, amikor egymásnak ellentmondó dolgok vesznek körül az adott illetővel kapcsolatban. Például mindig kedves, szívélyes és a barátjának mond, több esetben is szavaival biztosít arról, hogy kedvel, de ezt leginkább négyszemközt teszi. Nyilvánosan megváltozik a viselkedése és döntéseiben sem mutatkozik meg, amit kifejez felém. Lehet van ilyen munkatársad, ismerősöd, rokonod, ne adj Isten akár családtagod is. Mindannyiunkat össze tudnak zavarni az egymásnak ellentmondó információk.
János apostol ebben a szövegben kezünkbe ad egy kulcsot azzal kapcsolatban, hogy kit, hova soroljunk, és az a kulcs a másik ember tettei. Aki a barátom, az mindig barátságból cselekszik. Aki szeret minket az mindig szeretettel bánik velünk. Ha hibázik is, megbánja és bocsánatot kér, megpróbálja kijavítani hibáját, hogy kiengeszteljen. Ha nem teszi, nem igazán az, akinek mondja magát. Ilyenkor nem tehetsz mást, el kell engedned ezt a kapcsolatot. Tudom, nehéz, de nem tudsz mit tenni, különben sérülni fogsz méginkább. Jobb tisztában lenni a valósággal, mint hazugságban lenni.
Ugyanez igaz a kereszténységünkre is. Elvileg testvérei vagyunk egymásnak. Krisztusban megváltottak, Istenünk szeretete által megnyertek és szeretnünk kellene egymást. De ez nem mindig van így. A közösségért, a szeretet kapcsolatokért mindig küzdenünk, tennünk kell, mert az nem alakul ki magától. És igen, itt is leginkább a tettek számítanak! Mondhatjuk magunkat Krisztust követőknek, ha a tetteink nem ezt mutatják a mindennapokban, nem vagyunk azok.
Nehéz ez, mert ahogyan a földi családunkat nem választhattuk meg, ritkán adódik, hogy megválaszthatjuk kikből álljon a gyülekezetünk. A közösségben is kapjuk a testvéreket, csak itt mennyei Atyánktól. Ezért csak egy lehetőségünk van, meg kell tanulnunk szeretni egymást. Maradjunk pozitívak, nyitottak egymás felé! Cselekedjünk szeretetből a másik felé, ahogy Jézus is tette a tanítványokkal! Ne feledjük, neki is volt szeretett tanítványa, és a tizenkettőn belül is volt belső köre! Ezért fogadjuk el, hogy nem tudunk mindenkivel egyformán haladni, de igyekezzünk mindenki felé szeretet-tettekkel operálni! Ha így teszünk, egyre több barátunk, igaz testvérünk lesz egy közösségen belül és mindannyian fejlődni fogunk.
