Nyitott ajtók
Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát – amely miatt most fogoly is vagyok –, hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla.
Akármerre is járt, Pál apostol mindenütt nyitott ajtókkal találkozott. Krisztusról szóló üzenete előtt megnyílt az út a zsinagógákba, a görög városok főtereire, szegények, gazdagok, nemesek és közemberek ajtajai nyíltak meg előtte.
Persze ezek között volt számos olyan ajtó is, ami később bezárult, és időnként olyan is előfordult, hogy az apostol zsákutcában találta magát. Sőt, amikor az apostol fentebbi sorait írja a kolosséi gyülekezetnek, épp börtönben van, ahonnan úgy tűnik semmilyen irányba nem vezet sem út, sem ajtó.
Pál azonban nem csüggedt el: arra kérte hittestvéreit, hogy vele együtt kitartóan imádkozzanak, és forduljanak ahhoz az Istenhez, aki képes utat mutatni és ajtókat nyitni. Nem tett mást, mint amit korábban is gyakorolt: az Úrhoz fordult iránymutatásért. Az Úr pedig megmutatta, hogy Krisztus üzenetének még a rácsok mögött is nagy ereje van.
Ha hétköznapjaidban úgy érzed, az életed zsákutcába került, döntésképtelen vagy, vagy csak egyszerűen úgy látod, nem áll rendelkezésedre egy elfogadható döntés sem, kövesd te is Pál példáját, és bízz abban az Istenben, aki tudja, merre vezet az utad! Hiszen lehet, hogy csak rossz helyen keresed az ajtót.
Pál apostol története kitartásra tanít minket, és arra, ne felejtsünk el rendszeresen iránymutatást kérni Istentől, mert nála mindig nyitott ajtókat döngetünk.