Megélni az igazi békességet
Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.
119. Zsoltár 165. verse
Amikor az Isten törvényét dicsérő zsoltár “nagy békességről” ír, nem csupán a konfliktusok hiányát érti alatta, hanem azt az állapotot, amire minden ember vágyik. Vegye körül a békesség és benne, önmagában is legyen nyugalom.
A külső békesség ebben az igében az Isten tanácsa szerinti életvezetés következménye. Akik olvassák a Szentírást és komolyan veszik tanácsait, tudják mennyire hasznos a mindennapokban, amikor az emberi kapcsolatokról van szó. Útmutatásai, aranyszabálya, hogy “bánj úgy másokkal, mint ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek” - megerősítik barátságainkat másokkal, értékes-, megbecsült emberré tesznek mások számára. Nem azt mondom, hogy nincsenek konfliktusaik az ilyen embereknek, hanem azt, hogy sokkal kevesebb. És azt is, hogy könnyebben tudják szeretetteljessé alakítani azt a közösséget, amiben élnek.
A belső békesség talán ennél is fontosabb. Ennek elérése is Isten tanácsainak a követésén múlik. Minél inkább elmélyedünk az Ő akaratának tanulmányozásába, annál jobban megértjük tanácsait, sőt egyre inkább kezdünk egyetérteni vele. Azonosulni tudunk azzal, miért jobb a megbocsátás a bosszúnál. Azt is, hogy csak akkor válik életünkben teljessé a szeretet, ha el tudjuk engedni a haragot. Akkor, ha megértjük, elfogadjuk, hogy minden helyzet, még a legrosszabbak is a javunkat szolgálhatják. Ez nehéz út, de mindenképp gyümölcsöző, és ami a legfontosabb, járható. Így jutunk el a belső békesség megéléséhez akkor is, ha nincs mindig béke körülöttünk.
A zsoltár ezen igéjének itt két fontos állítása van. Az első, hogy azoké ez a “nagy békesség”, akik szeretik Isten törvényét. Vagyis nem csupán ismerik, nem csak tanulják, hanem kapcsolódnak Istenhez általa, méghozzá szeretettel. Vagyis teljesen magukévá teszik annak gyakorlati alkalmazását. A második, hogyha így tesznek, nem botlanak meg. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem követnek el hibát, hanem azt, hogy biztos tájékozódási pontokat kaptak, amikre mindig támaszkodhatnak az életben és ezért nagyobb biztonságban vannak.
Végül szeretném, ha három kérdést tennénk fel önmagunknak:
- Szeretem-e Isten igéjét, vagy csupán ismerem?
- A mindennapi döntéseimben valóban Isten útmutatása vezet?
- Megmarad-e a belső békességem akkor is, amikor az élet körülményei bizonytalanná válnak?
Jó elmélkedést kívánok mára is mindenkinek!