Melyik úton jársz?
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.
Aki veszített el közeli hozzátartozót vagy kísért valakit a gyászban, ismerheti az érzést, hogy a feltámadás, az új Föld ígérete és az újbóli találkozás reménysége mennyi erőt tud adni egy gyászolónak.
Tapasztalataim szerint, amikor a gyászoló megéli a fájdalmát, akkor bár ott lebeg a szeme előtt Jézus Krisztus összes feltámadásra irányuló ígérete, mégsem tud teljes mértékben felülkerekedni a gyász fájdalmán és talán nem is kell. Az viszont fontos, hogy amikor a gyászt körbe növi az élet, akkor törekedjünk arra, hogy beépítsük ezen ígéreteket a lelkünkbe és a tudatunkba.
Az evangéliumi szöveg nagyon egyértelműen beszél a feltámadás két kimeneteléről. Egyszerűnek tűnik, hiszen aki rossz, az legyen megítélve, aki jó, az pedig kapja meg jutalmát. De vajon mi számít rossznak és mi számít jónak? Ki támad fel az ítéletre és ki az életre?
Pál apostol a Római levél 2. fejezet 6-10.versében a következőt írja: Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellnállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd. Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi lélekre, aki a rosszat cselekszi, először a zsidóra, majd pedig a görögre, viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek.
Mit tanít nekünk ma ez a szöveg? Azt gondolom, hogy nem csak a gyászidőszakban fontos gondolkodnunk arról, hogy életünkkel, döntéseinkkel, szavainkkal melyik tábort erősítjük. Tetteink, azok a döntések, amelyeket naponta meghozunk mutatják az utat, hogy merre tartunk. Szavaink, gesztusaink kis lépésekben bár, de rajta tartanak az egyik úton. Jót cselekszünk, valóban segítünk a másik emberen? Vagy viszályt szítunk és bosszúállást ígérünk? Tetteink a mérce és az útmutatás, ezért nagyon fontos, hogy először magunkban, aztán a környezetünkben is felismerjük ezeket a jelzőtáblákat.
A kérdés tehát nem az, hogy lesz-e feltámadás és találkozunk-e azokkal, akik oly' nagyon hiányoznak, hanem a kérdés az, hogy melyik úton haladunk és melyik tábort erősítjük.
Áldott napot!
