Két lábon állni
Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Gondolkodtál már valaha azon, hogy ha Isten önállóan gondolkodni képes lényeknek teremtett minket, akkor miért mondaná a Szentírás azt, hogy erény háttérbe szorítani a logikánkat, érvelési készségünket?
A megoldás erre az, hogy a Szentírás nem mond ilyet. Az emberiség túl régóta helyezi egymással szembe, ellentétbe a racionalitást és a lelkiséget, a hitet és a tudományt. A fentebbi igeszakasz fordítását és értelmezét is valószínűleg ez a szemléletmód befolyásolja évszázadok óta.
Ebből a szempontból sokkal jobban érthető ez az igevers, ha beillesztünk egy egyszerű 'csak' szócskát a fordításba: "bízzál az Úrban teljes szívből, és ne csak a magad eszére támaszkodj!'
Ha így fogadjuk a bölcs Salamon által adott tanácsot, egyből más színben jelenik meg előttünk Isten is, aki arra bátorít minket, hogy használjuk az ajándékba kapott értelmünket; vizsgáljuk meg alaposan a környezetünket, tegyünk fel kérdéseket, merjünk megfogalmazni a megszokottól különböző meglátásokat, véleményeket; megfigyeléseink alapján szűrjünk le következtetéseket, logikánkkal pedig kapcsoljuk össze azokat! Alkossunk ebből gondolatrendszert, világnézetet! Játsszunk el a gondolatainkkal, tegyük fel gyakran a "Mi lenne ha...? kérdést!
Csak azt ne feledjük el, hogy az ismeretünk is véges, nem mindig tudunk jó következtetéseket levonni, és az életben gyakran a teljes kép ismerete és elemzése nélkül kell döntenünk. Használjuk ki teljesen értelmi kapacitásunkat... és ugyanilyen erőbevetéssel támaszkodjunk az Úrra, vessük bele bizalmunkat!
Ha igazán megismerjük a Szeretet Istenét, és ennek az Istennek a szeretetét, akkor ő segít, hogy a jó úton haladjunk, és felelősen használjuk azt a tudást, ismeretet, amelyet összegyűjtöttünk.
Ne ingadozz hát egy lábon, hanem értelmed és ismereted mellett támaszkodj szerető Istenedre is!
