Ismerős
Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én
is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek
előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
Ha igazán ismersz valakit, ismered a történeteit, persze,
nem az összeset, de a számára jelentőseket. Ismered a céljait, amiket
megosztott veled, az elveit, az eszméit, az életét mederben tartó törvényeket. Ismered
más ismerőseit, talán egy-egy családtagját. Tudod, mi a hobbija, milyen
tartalmak iránt szokott érdeklődni, mi a véleménye egy-egy fontos és hangsúlyos
kérdésben.
Ha ennek az embernek igazán jó barátja vagy, akkor biztosan
vannak metszéspontjai az érdeklődési területeiteknek, vannak hasonlóságok a
gondolkodásotokban, bizonyos kérdésekben osztjátok egymás véleményét. Persze
adódnak olyanok is, amikben nem értetek egyet, ekkor pezsgő viták bontakoznak
ki köztetek, ahol megesik, hogy egyikőtök véleménye sem változik, de igazán
megismerhetitek a másik érveit.
Ha szereted ezt az embert, akkor biztosan tisztelettel és
kedvesen beszélsz róla akkor is, ha nincs ott a közelben. Emberségesen
képviseled a számára fontos ügyet, és nem fordulsz ellenségesen azok felé, akik
fontosak számára.
Igazából erről szól a fenti ige. Egy mély, bizalmon,
szereteten, elfogadáson, ismereten alapuló kapcsolatról Isten és köztünk. Jézus
a barátunk szeretne lenni, életünk társa, és Ő fel akar bennünket vállalni a
világegyetem előtt.
Sosem szégyellte, hogy ismer minket, hogy kihúzott a
csávából, és egyedül az Ő kegyelme, halála és feltámadása révén élhetünk. Sosem
mondta, hogy nem érte meg meghozni ezt a hatalmas áldozatot értünk.
Ma arra kér minket, hogy legyen számunkra is fontos a vele
való kapcsolat! Áldozzunk időt arra, hogy megismerjük Őt, és legyenek közös történeteink.
Kapcsolódjunk hozzá, és ismerjük meg az elveit, a céljait, a számára fontos
ügyeket. És ha épp nincs ott fizikai, kézzel fogható valójában – ami, valljuk be, elég sokszor
megtörténik –, képviseljük ezeket mi.
