Barátság és testvériség
Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.
Példabeszédek könyve 17. fejezet 17. verse
Ma reggel a barátság és a testvériség kérdését vizsgáljuk meg a bölcs király, Salamon útmutatása alapján.
Érdekes és különleges téma ennek a két dolognak az összehasonlítása, hiszen mindkettő igencsak meghatározó az emberek életében. Az, hogy hová születünk, kik az első emberek, akik hatással lesznek ránk, adottság. Nem mi dönthettük el, kik legyenek a szüleink, és ha vannak, kik legyenek a testvéreink. Legyenek jók, kevésbé jók, vagy rosszak (és még árnyalhatnánk ezt) Istentől kaptuk őket. Közöttük növünk fel, általuk nevelődünk és ismerjük meg a világunkat, annak a rendjét. Kezdetben ők formálják személyiségünket. Más emberek, csak később lesznek hatással ránk. A barátainkat azonban mi válasszuk, bár először nem tudni, miért. Valaki szimpatikus lesz kisgyermekként, vagy az iskolában, vagy később. Némely barátság elkísér bennünket egy életen át. Édesapám és anyukám úgy választott nekünk keresztapákat, keresztanyát, hogy a barátaikat kérték meg erre a neves feladatra és ezzel beemelték őket a rokonaik közé. Az antropológia ezt választott rokonságnak nevezi. Arra utalva ezzel, és azt alátámasztva, hogy az igazi barátság idővel felül múlta a vér szavát. Míg nagyon sokáig a család volt a meghatározó, mára az vált lényegessé, hogy milyen emberekkel veszed körül magad, hogy kiknek engeded meg azt, hogy hatással legyenek rád. Ezért is érdekes Salamon gondolata. Úgy is mondhatnám, hogy ő egy régi vágású gondolkodó, akinek ez életrendjében a család, a testvériség előbbre való a barátságnál, mert több annál. Bár nagyra tartja azt is, hisz elismeri a szeretet állandó jelenlétét a választott kapcsolatainkban. Ugyanakkor annak fejlődését is bemutatja, hisz a barát válhat testvérré, és ezt egyfajta útnak, fejlődésnek mutatja be, ahol az ember jobbá, nemesebbé formálódik.
Ebben az egy mondatban azonban felfedezhetünk még egy fontos üzenetet. Mégpedig azt, ahogy az élet formálja a kapcsolatainkat. Mivel napjaink, éveink során nem csupán szép, jó és áldott időszakok követik egymást, hanem vannak nehéz pillanatok, időszakok is - a Biblia írói szerint gyakran ezek vannak többségben - a nyomorúságos helyzetekben ismerhetjük fel azt, hogy kikre is számíthatunk igazán. Amíg minden jól megy, amíg rendben vannak a dolgaink, addig sokan lehetnek mellettünk, sokan barátkozhatnak velünk. De akkor derül ki, milyen mély is a kötődés részükről, amikor bajba kerülünk, amikor szükséget látunk és feléjük fordulunk segítségért. Aki ilyenkor elfordul, nem segít, arról kiderül, hogy ki is valójában. Azzal azonban - aki támasznak bizonyul, mert segítséget nyújt - szintet lép a kapcsolatunk. Barátból igazi testvérré válik.
Milyen jó is, hogy olvasva Salamon szavait, mi is bölcsen vizsgálhatjuk kapcsolatainkat. De ennél is mélyebb ez az ige, mert nem csak arra mutat rá, hogy milyenek mások velünk, hanem arra is, hogy mi milyenek lehetünk másokkal. Mert ez a fejlődés, ez a szintlépés a mi számunkra is nyitott lehetőség. Ha szeretnénk szintet lépni a barátságainkban, ha valóban közelebb szeretnénk kerülni barátainkhoz, akkor nekünk is ezt kell tennünk! Olyan emberekké kell válnunk a számukra, akikre a bajban, a nehézségben is számíthatnak.
És végül: Jómagam azért is vagyok, és lettem hívő ember, mert megpróbáltam az Istennel való kapcsolatomat. És igen, mindig jó barátnak, igazi testvérnek bizonyult a számomra, akire mindig, mindenben számíthatok. De mivel a barátság itt is kölcsönös kell legyen, az igazi kérdés az, hogy én, a nehéz helyzetekben, életem sötétebb időszakaiban, barátnak, testvérnek bizonyulok-e az Ő számára...
