Hinni és látni
Amikor Jézus továbbment onnan, követte őt két vak, akik ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia! Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus pedig
megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték:
Igen, Uram! Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig megparancsolta nekik: Vigyázzatok, senki meg ne tudja! De azok kimenve onnan, elterjesztették hírét az egész vidéken.
Két vak ember követi Jézust. Nem látják az utat, mégis tudják, kit kell követniük. Ez önmagában is a hit egyik legszebb képe. Sokszor azt gondoljuk, hogy előbb látnunk kell a megoldást ahhoz, hogy bízzunk Istenben. Ez a történet azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatja: előbb bíztak, és csak utána nyílt meg a szemük.
Jézus nem azonnal gyógyítja meg őket. Először egy kérdést tesz fel:
„Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?”
Ez a kérdés ma nekünk is szól.
Hiszem-e, hogy Jézus képes helyreállítani azt, ami összetört bennem?
Hiszem-e, hogy meg tud bocsátani, amikor én már nem tudok megbocsátani magamnak?
Hiszem-e, hogy képes új reményt adni ott, ahol már csak csalódást látok?
Jézus nem a hit nagyságát méri, hanem annak irányát. A két vak ember hite nem volt tökéletes, de Jézusra irányult. Ez volt az, ami megnyitotta az utat a csodához.
Talán ma te is olyan helyzetben vagy, ahol még nem látod a következő lépést. Lehet, hogy kérdések, veszteségek vagy bizonytalanság vesz körül. Isten azonban nem azt várja, hogy minden választ ismerj, hanem azt, hogy bízz Benne.
Amikor Jézus megérintette a szemüket, ezt mondta:
„Legyen a ti hitetek szerint.”
Isten ma is megérinti az életünket. Néha nem azonnal változtatja meg a körülményeinket, hanem először a látásunkat. Megtanít más szemmel nézni önmagunkra, másokra és a jövőre. A hit sokszor nem azt jelenti, hogy minden problémánk megszűnik, hanem azt, hogy tudjuk: Krisztus velünk van minden helyzetben.
Áldott napot!
