Ne félj, ha próba ér!
De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.
Péter első levele 3. fejezet 14. verse
Szinte mindannyian tudjuk, hogy a kereszténység üldözött közösség volt egészen a negyedik század elejéig. Azt is tudjuk, hogy később, a protestánsok és azok elő-közösségei is, mint például a valdensek, vagy a hugenották ugyanúgy hasonló erőszaknak és elnyomásnak voltak kitéve. Ezekben az évszázadokban a hívők őszintén kiálltak hitvallásuk mellett, akár az életük árán is. Az elkötelezettségük mélyen gyökeredzett a szívükben és bármilyen üldözés érte őket, ők többségében hűségesek maradtak. De mi a helyzet manapság? A kényelmes európai életünkből, hogyan látjuk a ma ezt a kérdést?
Az Open Doors jogvédő szervezet szerint a keresztények üldözése történelmi csúcspontra érkezett napjainkban. Adataik szerint a világon mintegy 388 millió keresztény szenved erőszakos üldöztetést, és/vagy érintett súlyos diszkriminációban hite miatt. A világban különösen veszélyes terület a Közel-Kelet a háborúk miatt fellángoló ellentétek következtében. De az úgynevezett Szubszaharai Afrika országai is érintettek. Különösen Nigéria és a Száhel-övezet az iszlamista terrorcsoportok miatt, mint amilyen a Boko Haram. Ázsiában, különösen Indiában és Pakisztánban a vallási nacionalizmus erősödése vezet helyi konfliktusokhoz, aminek a vége erőszakos is lehet. Többször fordultak elő templomrombolások. De mindezeken túl a legveszélyesebb ország a keresztényüldözés szempontjából Észak-Korea. Gyakorlatilag ebben az országban a keresztények totális illegalitásban vannak. Az ország vezetése a hivatalos állami ideológia, a Dzsucse mellett nem tűr meg semmit. A lakosságnak a Kim dinnasztiát szinte vallásos imádattal kell tisztelnie. Bár Phenjanban van két templom, egy katolikus- (Cshonszu) és egy protestáns templom (Pongszu), de ezek csak kirakattemplomok és a "híveik" valójában ellenőrzött állami ügynökök, akik eljátszák a vallásszabadságot a külföldieknek. A valóság azonban egészen más. Egy 2013-as adat szerint már akkoriban 50e - 70 ezer keresztény raboskodott börtönökben és koncentrációs táborokban (Kwan-li so táborok) kényszermunkára erőszakolva, sok esetben tárgyalás nélkül. Az iskolákban arra tanítják a gyerekeket, hogy azonnal jelentség, ha a családban a vallás bármiféle jelét tapasztalják. Ezért a szülők sokszor titkolni kényszerülnek hitüket gyermekeik előtt is. Rendszeresen alkalmazzák a kollektív bűnösség elvét is. Az USA külügyminisztériuma hozott nyilvánosságra egy esetet a Nemzetközi Vallásszabadságról szóló jelentésében, miszerint 2009-ben egy 2 éves gyermeket is életfogytiglani büntetésre ítéltek, mert egy Bibliát találtak a családnál. A Radio Free Asia (RFA) hírügynökség szerint 2023-ban, Szuncson városában 5 keresztényt tartóztatott le a titkosrendőrség egy illegális istentiszteleten, ahol Bibliát és más keresztény iratokat is találtak náluk. Megkínozták őket, hogy elárulják, honnan származnak az iratok. Utolsó szavaik a következők voltak az ügynökség szerint: "Mindent Jézusért, még a halálban is!" Attól, hogy nálunk nem tapasztalható ilyesmi, még a jelenség létezik. És nekünk is, hitüket békében gyakorlóknak is, fontos megemlékezni a szenvedőkről, fontos kiállni értük, és amennyiben lehet, támogatni őket.
Péter apostol boldogságról beszél az üldözés kapcsán, és arról, hogy nem érdemes félni, hanem ki kell tartani. Mert a hitért való szenvedés egyrészt jele annak, hogy valóban Krisztushoz tartozunk, másrészt meglesz a jutalma. Ha máshol nem, Isten országában biztosan. Ez bátorítson mindannyiunkat ma is. Ne ijedjünk meg a próbatételektől és mindig tartsuk szemünk előtt a célt!
