Ami csak tompít
Ne nézd a bort, milyen vörösen csillog, hogyan gyöngyözik a pohárban, milyen simán csúszik le! Végül úgy mar, mint a kígyó, és úgy csíp, mint a vipera.
A Példabeszédek könyvének ez a része meglepően mélyen látja az ember működését. Salamon az alkoholról beszél, de fontos meglátni benne azt is, hogyan kezdünk el vonzódni valamihez, ami először megnyugtatónak, kellemesnek vagy ártalmatlannak tűnik, később viszont lassan uralni kezd bennünket. A mai pörgős világban rengeteg feszültséget és szorongást hordozunk, ezért könnyen nyúlunk olyan dolgokhoz, amelyek gyors enyhülést ígérnek. Csakhogy ami pillanatnyilag megnyugtat, nem biztos, hogy valóban gyógyít is.
Érdekes, hogy az ige nem a részegségnél kezdi a figyelmeztetést, hanem sokkal korábban. Ott, amikor az ember még csak nézi a bort, csodálja, ahogy gyöngyözik a pohárban. A megkötözöttségek sokszor nem hirtelen kezdődnek, hanem apró, kellemesnek tűnő lépésekben. Valami enyhíti a belső nyomást, tompítja a fájdalmat vagy kikapcsol egy időre, az ember pedig egyre gyakrabban nyúl vissza hozzá.
Ugyanez történhet mindazzal, amit feszültségoldásra használunk. Evéssel, azzal, hogy túl hamar nyúlunk nyugtatókhoz, görgetéssel, vásárlással, állandó munkával, kényszeres takarítással vagy más pótcselekvéssel. Ezek gyakran nem azért jelennek meg, mert gyengék vagy rosszak vagyunk, hanem mert valami belül túl sok lett, és gyors enyhülést keresünk. Isten azonban nem azt szeretné, hogy csak elnyomjuk a tünetet, hanem hogy odaengedjük őt a fájdalom gyökeréhez.
Ő nem megfosztani akar bennünket az örömtől, hanem megóvni attól, ami lassan átveszi felettünk az irányítást. Nála nem tompítást kapunk, hanem valódi gyógyulást.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, segíts felismerni, mihez menekülök, amikor túl sok bennem a feszültség.
Taníts nem elnyomni a fájdalmamat, hanem Hozzád vinni.
Adj józanságot és mértékletességet a döntéseimben.
Gyógyítsd azt, ami bennem nyugtalan, és rendezd a lelkemet.
Ámen.
